Balassa Sándor szerzői estje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A Balassa Sándor nyolcvanadik születésnapját (is) köszöntő koncert a zeneszerző rendkívül gazdag és változatos életművének második felét reprezentálja a korai kilencvenes évektől egészen napjainkig; a közelmúltban befejezett IV. vonósnégyes pedig ősbemutatóként hangzik el. E kompozícióját Balassa 135. opusként vezette be műjegyzékébe, nem ijedve meg Beethoven ugyanezen opusszámú, utolsóként befejezett, az emberi létezés drámáját kozmikussá emelő vonósnégyesének (F-dúr) árnyékától. Az utóbbi években remekmívű és játékossággal mélyen átitatott kamarakompozíciókkal jelentkező zeneszerző darabjaiban – írta egy kritikusa – „van valami lényegi, de a lényegre törés erőszakos retorikája nélkül. Esszenciális, tiszta zenei fogalmazású művek.” Ritkán szerepel a hangversenytermek programján, egy kortárs szerző műveiből összeállított műsorban pedig egészen kivételesnek számít a hárfaconcerto műfaja. „Mindig vonzódtam a hárfa hangjához – vallotta a zeneszerző –, különös, sajátos jelenség ez a zene újabb kori világában. A romantikában és a 20. század elején született művekben a szerzők rátaláltak egy természetes hárfajátékmódra, amely virtuózan, csiszoltan és mégis – a hangszer sajátosságaiból adódóan – magasrendű játszanivalót kínált az előadóknak. Reméltem, hogy egyszer majd én is rátalálok a saját hárfa-hangomra”.