Caracasi Ifjúsági Zenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Nincs fontosabb ma a zene világában annál, ami Venezuelában történik” – nyilatkozta néhány éve Sir Simon Rattle az „El Sistema” elnevezésű nemzeti klasszikus zenei oktatási hálózatra utalva. Venezuelában jelenleg közel négyszázezer gyerek tanul európai klasszikus zenét napi rendszerességgel. A José Antonio Abreu által 1975-ben létrehozott rendszer lényege a zenekari közösségben való részvétel és a szociális érzékenység: a gyerekek hangszerjátékot tanulnak és túlnyomó többségük rendkívül szegény családokból érkezik. A Caracasi Ifjúsági Zenekar a rendszer több mint harminc szimfonikus zenekara közül a legjelentősebbek egyike, vezetője, a harmincnégy éves Dietrich Paredes az El Sistema egyik nagy felfedezettje, éppúgy, mint Edicson Ruiz, aki kilencévesen még áruházak rakodójaként dolgozott, tizenhét éves korában azonban már a Berlini Filharmonikusok nagybőgőseként működött (a zenekar történetében ő a legfiatalabb nagybőgős). A zenekar koncertjének első felében két mű hangzik el: a mexikói Silvestre Revueltas (1899–1940) népszerű zenekari darabja, az ősi energiákat megmozgató, kubai kígyóölési ceremóniát zenébe öntő Sensemayá (1938), valamint napjaink legfoglalkoztatottabb svéd kopmonistája, Rolf Martinsson I. nagybőgőversenye (2012), amit kifejezetten Ruiz számára írt át a szerző tavaly. A szünet után pedig Camille Saint-Saens monumentális, orgonát is alkalmazó III. szimfóniája szólal meg.