Frankl Péter Mozart-estje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Már a szülei is tanultak a Zeneakadémián, maga Frankl Péter pedig már hétéves korában a különleges tehetségek osztályába került, hogy utóbb a Zeneakadémia messzire jutott büszkesége váljon belőle. Hosszú és kényszerű távollét után, Frankl Péter 1972-ben látogatott vissza Magyarországra és egyszersmind a Nagyterembe, s azóta a hazai koncertélet megannyi csillagóráját köszönhette sugallatos zongorajátékának a közönség. A hetvennyolc esztendős, ám lendületét máig frissen megőrző művész ezúttal remek partnerek társaságában és egy egyneműségében varázslatos Mozart-programmal foglalja el a kamaramuzsika számára a Zeneakadémia nagytermét. A túlnyomórészt Esz-dúrban haladó programban ott szerepel például a zongorára, klarinétra és brácsára komponált trió, amelynek szokatlanul játékos melléknevét Mozart saját keze-írása magyarázza a kotta első oldalán, az alábbi keltezéssel: „Bécs, 1786. július 27. kuglizás közben”. Frankl Péter vonós kamarapartnereinek sorában pedig olyan nagyszerű muzsikusokat találunk majd, mint a ma már gyakran karmesterként emlegetett, ámde váltig világraszóló kamarahegedűs, a Zeneakadémia Kamarazene Műhelyének vezetője, Keller András, a nemrégiben a Carnegie Hallban szólistaként debütált brácsaművész, Bársony Péter, vagy a számos nemzetközi versenygyőzelem mellett Junior Prima díjjal is honorált csellista Várdai István. És persze a varázslatos mozarti fúvós szólamok megszólaltatói is egytől egyig hangszerük legjobbjai: a zeneirodalom egymástól egészen távoli korszakait és stílusait is tökéletesen ismerő, fejkendős fagottostól, Lakatos Györgytől, a Nemzeti Filharmonikusok két szólamvezetőjén, az oboista Horváth Bélán és a klarinétos Szatmári Zsolton át a Budapesti Fesztiválzenekar kürt szólamának vezetőjéig, a szólistaként is aktív Szőke Zoltánig.