Fülei Balázs és az MR Szimfonikusok A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Brahms tragikus hangvételű – mindenfajta költői program nélküli – koncertnyitányától Richard Strauss fényes C-dúrban érkező megdicsőüléséig hosszú utat kell bejárnia a koncert közönségének. Az út Bartók 1930-ban írott II. zongoraversenyén keresztül vezet, amelyben egyaránt érződik a népi hagyomány, Stravinsky neoklasszikus nyelve és az utánozhatatlan bartóki hangvétel: a „csont és izom” zongorastílus – ahogy ő fogalmazott. Sári József vonószenekari darabja, amely ősbemutatóként hangzik el, az európai kultúrtörténet legősibb átváltozás-történeteinek egyikét mondja el: amikor a szívében évtizedes bűnöket cipelő Jákob az éjszaka sötétjében bűnbocsánatért könyörgött, különös harcot kellett megvívnia, s az új nap beköszöntével másik személlyé változott. „Ezen túl ne Jákobnak hívjanak (azaz ügyeskedőnek, csalónak), hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött győzni fogsz”. A koncertet aztán a halál misztériumát zenévé fogalmazó Richard Strauss kompozíció, a Halál és megdicsőülés zárja. Az MR Szimfonikusokat Vajda Gergely vezényli (az együttes első karmestere 2011 és 2014 között), a Bartók-mű vezérszólamát a Zeneakadémia kamarazene-tanára, Fülei Balázs játssza (alig egy héttel nagytermi szólóestje előtt).