Kállai Ernő és Fejérvári Zoltán kamaraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A B-dúr hegedű-zongora szonáta 1784-es bemutatójára Mozartnak nem volt már ideje lekottázni a zongoraszólamot, így – csalafinta módon – üres partitúrából kísérte Regina Strinasacchi hegedűvirtuózt. Érzelmes, de korántsem érzelgős mű született végül, amilyen az A-dúr hegedű-zongora szonáta is. Az utóbbi szonáta kísérete az egyik legtechnikásabb, amit Mozart valaha billentyűre írt, s különös erejét a komponista jó barátja, Carl Friedrich Abel korabeli halála magyarázza. Schönberg Fantáziája a reneszánsz és a kora barokk fantáziák ismerős szerkezeti megoldásaival operál, mégis talányos zenei szemantikájú mű. Schubert C-dúr Fantáziájának gerincét „Sei mir gegrusst” című dalának variációi alkotják; líraiság és Paganinit idéző bravúr is megjelenik a dúr és moll modalitások „szőnyegén”.Kállai Ernő hegedűművészt maga Itzhak Perlman hívta meg a New York-i Juilliard Schoolba, ahol hat évet tölthetett el ösztöndíjasként. A kitűnő tehetség azóta már a Carnegie Hallt is megjárta. Fejérvári Zoltánt érzékeny, pózmentes zongoraművészként jellemzi a kritika. Az angol James Mottram és a spanyol Ricardo Viñes Nemzetközi Zongoraverseny díja mellett a Liszt Társaság Grand Prix du Disque nagydíját is elnyerte.