kamara.hu/3 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Az álomszerű mesterművek napja ez. Schubert meditatív Notturnója utolsó alkotói időszakából való és a transzcendens lebegés élményét ígéri – amelyben az éjszaka titokzatosságának tapasztalatát végül nyugalmának biztonsága írja felül. Debussy cselló–zongora szonátája a múlt századforduló ekkor már fizikailag gyengélkedő, ám szellemiekben rendre megújuló prominensének kései kompozíciója, megjósolhatatlan és tünékeny zenei ötletek majdhogynem véletlenszerű sora. Chausson eredetileg szopránra és zenekarra írt darabja életének utolsó befejezett műve, katartikus mélységének hatása időtlenül megbabonáz. A két záró szerzemény pedig igazi hálás alkalom az örömzenélésre: Strauss attraktív darabja valójában egy kellemes kirándulás részéről a szonátaforma világába, Mozart klarinétkvintettje pedig (amely első és egyben utolsó is ebben a zsánerben tőle) nem véletlenül az egyik legtöbbet játszott darab a fafúvós instrumentumra. Az előadók névsorát elnézve izgalmas ifjú mesterek valóságos nemzetközi mustrájára számíthatunk; Veronika Eberle a könnyed eleganciát, Claudio Bohórquez az ösztönös tüzességet, Katja Skanavi a befelé tekintő őserőt, Ib Hausmann az analitikus pontosságot, a Casals Quartet pedig a vibráló és gazdag színeket képviseli legfőként. Álomcsapat az álomképekhez!