Kodály 133 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Kodály Zoltán második zeneszerzői estjére, amelyen a Waldbauer-Kerpely Kvartett és Bartók Béla mellett Kálmán Oszkár lépett fel, 1918 májusában került sor. A hangverseny kritikai fogadtatása ellentmondásos volt. Meglepő például, hogy a korabeli kritikusok között akad olyan, aki a harmincas évei derekán járó Kodályt még fiatal zeneszerzőnek tekinti, olyan pályakezdő, saját hangját még tétován keresgélő alkotónak, aki rászorul az atyáskodó dorgálásra. A beszámolók szinte hemzsegnek a „de” kötőszócskától: „igazi tehetség, de még nem forrt ki”, vagy „nagy és izmos, de tévúton járó tehetség”. Néhányan a folkloristát hallják ki a darabokból, „a népművészet természetes szépségei bizonnyal nélkülözhetetlen elemei minden egészséges művész fejlődésének, de ha előtérbe állítják, nemcsak erőltetett primitívséget okoz, hanem egyhangúságot is”. A Zeneakadémia legendás koncerteket újrajátszó sorozatának harmadik estjén a Kodály Vonósnégyes, Fülei Balázs, Bretz Gábor és Fenyő László bújnak a legendás muzsikusok bőrébe a hangversenyen, amelyre Kodály 133. születésnapján kerül sor.