Max Reger orgonaművei liturgikus keretben A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Az utolsó zenei óriás” – így jellemezte Paul Hindemith mesterét, aki a német orgonazene legnagyobb formátumú zeneszerzőjének tekinthető Johann Sebastian Bach után. Reger neve hazánkban leginkább kórus- és orgonaművei által vált ismertté, ami nem véletlen, hiszen mindkét kompozíciócsoport irodalmát jelentősen gazdagította. Fantáziával, variációval és passacagliával megelőlegezett fúgái, valamint korálfantáziái megújult stílusban értelmezik újra a rég elfeledett barokk műfajokat. A Weidenben született Reger fiatalon ismerkedett meg Wagner zenéjével, és ennek hatására a kromaticizmus felé fordult saját orgona-improvizációiban. 13 és 16 éves kora között már saját zongoratanárát, Adalbert Lindnert helyettesítette a helyi templomban, repertoárján szerepeltek Bach, Mendelssohn, Schumann és Liszt művei. Habár Bach művészetét ekkor még nem igazán ismerte, később Hugo Riemann növendékeként jobban elmélyült a nagy német mester billentyűs műveiben. 1897-ben találkozott Karl Straube orgonaművésszel, aki barátjául fogadta, és később műveinek leghitelesebb előadójává vált.