Pinchas Steinberg és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Anekdoták tucatjait lehetne idézni Brahms és Liszt egymás zenéje iránt érzett fogcsikorgató közömbösségére. A sarlatánság, a csalás vádja egyfelől; a szürkeség bélyege a másik oldalról. Tény, hogy a kortársak zenéjét már-már válogatás nélkül propagáló Liszt egyetlenegy Brahms-darabot nem játszott nyilvánosság előtt, Brahms pedig demonstratív szunyókálással honorálta a 19. század egyik legnagyobb zongoraművét, Liszt h-moll szonátáját. A két muzsikus közeledését persze az is ellehetetlenítette, hogy a romantika legharcosabb, legelkeseredettebb esztétikai vitájában a szembenálló felek idoljaivá váltak. Egy ifjú zeneszerző, Hugo Wolf maró gúnnyal jegyezte meg, hogy Liszt „egyetlen cintányérhangjában több az intelligencia és az érzékenység, mint Brahms három szimfóniájában együttvéve”. A szimfóniák helyett a szimfonikus költeményekre mutogatva e mondatot – a nevek felcserélése után – persze akár a másik oldal is mondhatta volna. Ám az utókor sokszor nem kellő tisztelettel viszonyul az ily nagy sérelmekhez, s az egykor elmaradt kézfogást egykoron elképzelhetetlennek tűnő koncertprogramokkal teszi megtörténtté. Liszt weimari zenekarának koncertmestere, a Brahms feltétlen hívévé szegődő Joachim József biztos nem játszotta volna el a neki címzett Hegedűversenyt épp egy Liszt-darab után, de Banda Ádám – legnagyobb szerencsénkre – ebben az egy kérdésben nem követi a legendás hegedűművész példáját. A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának élén pedig a Budapesti Filharmóniai Társaság vezető karmester, Pinchas Steinberg áll majd.