Rácz Zoltán és vendégei A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Bartók Béla nyolc évtizede komponált remekművének hangszerelése a maga idejében meglehetősen újszerűnek számított. A későbbiekben írt hasonló összeállítású darabok azonban igazolták, hogy ebben a kamaraformációban rengeteg lehetőség rejlik még. Az amerikai George Crumb 1972–1979 között komponálta Makrokosmos című zongorasorozatait, melyet négy ciklusba rendezett. Az összefoglaló cím tisztelgés a Mikrokozmoszt író Bartók szelleme előtt, és Bartókot követte a sorozat harmadik kötetének kialakításakor is: az öt darabot két zongorára és ütőhangszerekre írta. Ugyanebben az időszakban keletkezett Luciano Berio marimbára, vibrafonra és két zongorára hangszerelt balettzenéje. A Felix Blaska koreográfusnak dedikált Linea premierjére egy táncelőadáson került sor, a későbbiekben viszont gyakrabban szólaltatták meg koncertdarabként. Bartók a Szonáta komponálásának idején így fogalmazott: „Minden természet adta végtelenül bonyolult, minden gépszerű rendkívül egyszerű. Néha bizony a »minél egyszerűbb eszközök«, ha minél természetszerűbb megnyilatkozások szolgálatába szegődnek, csodálatosan bonyolulttá válnak”. A Lineát hallgatva könnyen olyan érzésünk támadhat, mintha Berio e bartóki szavakra gondolva alakította volna ki kompozíciójának finomszerkezetét.