Zuglói Filharmónia A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Prokofjev egy visszaemlékezésében a következőképpen idézte fel első szimfóniája komponálásának körülményeit: „1917 nyarát teljes magányban töltöttem Pétervár mellett, Kantot olvastam és sokat dolgoztam. Zongorát szándékosan nem vittem falura, mert meg akartam próbálni, hogy hangszer nélkül miként tudok komponálni. Így született meg egy Haydn stílusában készülő szimfónia terve. Úgy gondoltam, ha Haydn ma élne, megtartotta volna a saját komponálásmódját, és ugyanakkor az újból is átvett volna valamit. Amikor reális alakot kezdett ölteni, Klasszikus szimfóniának neveztem el.” Prokofjev terve tökéletesen sikerült: a műfaj sajátosságait is, ugyanakkor különleges, csak rá jellemző melódiavilágát is megtartotta, a témák modernek, de világosak és könnyen áttekinthetőek, a hangszerelés pedig gazdaságos és ötletekkel teli. Bohuslav Martinů Oboaversenyét 1955-ben Nizzában írta a cseh származású ausztrál oboaművész, Jiri Tancibudek felkérésére. A versenymű azóta a világ minden táján az oboisták alap-repertoárjának nélkülözhetetlen darabjává vált. „Hallottunk Beethoventől egy új szimfóniát, mely legfeljebb az ő dühöngő tisztelőinek tetszhetik!” – cseppent a lúdtollról némi vitriol a kortárs kritikus papírjára. A mai kor emberének viszont ünnepet jelent, ha a koncertteremben felcsendülnek Ludwig van Beethoven IV. szimfóniájának hangjai. Alaphangulata vidám, boldog, és már kirajzolódik benne a romantikus Beethoven is a témák széles felépítésében, a harmóniák hosszú kitartásában, a rejtett disszonanciákban, az éles ellentétekbe ugró dinamikában.