Zuglói Filharmónia (Gaudeamus ifjúsági bérlet/3.) A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Mind így csinálják. Mármint a nők… Mozart műve tökéletes válasz egy problematikus világra, illetve művészi kifejezése a vágynak, hogy ami a színpadon történik, az a valóságban nem eshet meg, hiszen csak játék. Az 1789-es évben Mozart anyagilag szűkös időket élt, nagyobb lélegzetű műre felkérése nem volt, anyagi helyzete egyre romlott. Az év végén mentőövként jött a megrendelés a Cosí fan tutte megkomponálására. Mozart a szerelemben nem ismert tréfát, az ő érzelme és zenéje mindig komoly és „valódi”, bármilyen helyzetben is vannak szereplői. A D-dúr fuvolaversenyt Mozart idő híján egy korábban készült oboaverseny átdolgozásával alkotta meg 1778-ban a holland műkedvelő, De Jean felkérésére. Ami a délután elhangzó utolsó művet illeti, minden bizonnyal a Figaro házassága prágai hatalmas sikere is közrejátszott abban, hogy a komponista 1787 januárjában ellátogatott a cseh fővárosba. A szimfónia első tételének lassú bevezetése, majd az ezt követő gyors, szinkópás rész ugyanúgy, mint a dúr-moll váltakozású melléktéma: mind-mind az utána következő Don Giovanni előképének is tekinthető, éppúgy, ahogy a második tétel komor hangvétele. A zárótétel leginkább a Figaro vidám, mozgalmas, csínyes-cselszövős légkörét idézi.