Falvai Sándor

 

Született: Ózd, 1949. augusztus 3.

 

Tudományos fokozat, egyetemi beosztás: professor emeritus

 

1968-1972: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – tanára: Bächer Mihály

1972-1973: Csajkovszkij Konzervatórium, Moszkva

 

1973 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zongora Tanszékén, ahol 1987-től több ciklusban is a tanszék vezetője volt. Fiatal zongoristák generációit nevelte, akik szerte a világban hangversenyeznek.

1997-től 2004-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.

 

A Nagoya-i University of Arts vendégtanára. Mesterkurzusai Magyarországon kívül Finnországban, az USA-ban és Japánban rendszeresek.

Jelentős nemzetközi versenyek zsűritagja. Három alkalommal volt elnöke a Budapesti Nemzetközi Liszt Zongoraversenynek.

 

1972-73-ban a Magyar Rádió Zenekarával Németországban turnézott, 1973-ban pedig második lett a Magyar Rádió Zongoraversenyén. Az Egyesült Államok-beli bemutatkozására 1978-ban a New York-i Carnegie Hallban került sor. Koncertezett Európán kívül Japán több városában. A hazai és a nemzetközi koncertélet megbecsült előadóművésze, hangversenyeit az európai országokon kívül a tengerentúlon és a távol-keleti országokban egyaránt elismeréssel fogadta a közönség. 2011-ben a Liszt-év és a magy Európai Uniós elnökség keretén belül Koreában turnézott. Előadói repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, ezen belül első sorban a klasszika és a romantika áll érdeklődésének középpontjában.

 

Méltatás:

2000-ben jelent meg az Egyetem gondozásában a Nagy tanárok - Híres tanítványok című könyv. Ebből idézzük Szitha Tünde sorait:

 

Szóló- és kamarazenészként a magyar hangversenyélet egyik legmegbecsültebb előadóművésze. Repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, de ezen belül elsősorban a klasszika és romantika korszaka áll érdeklődésének középpontjában. Európában, a tengerentúlon és a távol-keleti országokban egyaránt hangversenyezik, emellett szólólemezei jelentek meg a Hungaroton, a Naxos és a Donau lemezkiadó társaságok gondozásában. „...Kitűnő diszpozícióban játszott csengő, éneklő zongorahangon, maradéktalanul meggyőzve [...] közönségét pianisztikus adottságairól, zenei világának stiláris tágasságáról és zenei kifejezésének az emelkedettség zónáját is magában foglaló széles skálájáról. Tágas, széles! Szándékosan választottam ezt a két szót, mert éppen ezekkel tudom talán érzékeltetni, hogy valamiféle lényegi változást érzek Falvai Sándor zongorázásában: fokozott érzékenységet különböző periódusok, mesterek, művek differenciáltabb megközelítésére. A zenei kifejezés nagyobb összefüggésbe ágyazódik és a zongorázás biztonsága olyan hatásfokú, hogy más minőséggé, az esztétikai benyomás részévé lesz [...] Különösen a hirtelen váltások és az apollói-dionüszoszi kontrasztok megértése és megmutatásának képesség tűnt fel [...] Minden idevágó szám vagy tétel befejezésénél feltűnt Falvai adottsága a poétikus lezárásra" – írta 1993-ban Kroó György egy Falvai-hangversenyről.

 

1975: Liszt-díj

1997: Érdemes Művész
2014: Bartók–Pásztory-díj
2021: Magyar Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat