"A mesterkurzusoknak kiemelt helye van a középfokú zenei oktatásban” – interjú Devich Jánossal
A Zeneakadémia tanárai, Devich János és Fülei Balázs 2014 júniusában tartottak mesterkurzust a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek. A kamarazene-kurzus eredményeiről és a mesterkurzusok zenepedagógiai szerepéről Devich Jánost kérdeztük.
- Hogy látja, mekkora szerepet tölt be a mesterkurzus-típusú oktatás ma Magyarországon középfokú zenei képzéseiben?
- Magyarországon kiemelt tradíciója van a zenei mesterkurzusoknak, így nem meglepő, hogy az elmúlt évszázadban számtalan nemzetközi és hazai művész választotta ezt az oktatási struktúrát. Meggyőződésem, hogy a zenei felsőoktatás jövőjének továbbra is elengedhetetlen pillére lesz a mesterkurzus, azonban az is vitathatatlan, hogy ugyanez a trend a középfokú zeneoktatásban még nem vert gyökeret. A most megvalósuló mesterkurzust ezért is tartom tehát kimondottan hasznosnak: a résztvevők így nem csak művészetileg tudtak sokat fejlődni, hanem egy – reményeim szerint – hagyományteremtő pillanat részesei is lehettek.
- Hogy tapasztalta, mennyire kell másképp tanítani kamarazenét a fiatalabb generációknak, mint a Zeneakadémiára járók generációjának?
- A kamarazene-tanítás mindenképpen különleges a zenepedagógia világában: nagyban befolyásol a hallgatók szakmai múltja, tapasztalata, az egymáshoz fűződő kapcsolatuk – ebből kifolyólag a kamarazenélés lélektanilag az egyik legérzékenyebb területe a zeneművészetnek. Mindebből következik, hogy a kamaraformációk tagjai előtt álló egyik legnagyobb kihívás az egymásra figyelés képességének az elsajátítása. Értelemszerűen a fiatalabb generációknak még nincsenek kiterjedt tapasztalataik ezen a téren, azonban a feladat összetettsége miatt meggyőződésem, hogy a kamarazene-oktatást minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni, hogy a zeneakadémiai évekre már rendelkezzenek az alapvető ismeretekkel, melyekre építve kiteljesedhetnek az egyetemi évek alatt.
- Mi volt a benyomása a mesterkurzusról, annak színvonaláról és szakmai hasznosságáról?
- A mesterkurzus egyértelműen nagy sikerült volt: a résztvevő hallgatók érezhető fejlődést értek el, fejlődött az egyes formációk közötti zenei párbeszéd és annak következtében, hogy a fiatalabb tanár generáció is képviseltette magát, a kurzus oktatói sokszínűségét is biztosítani tudtuk. A visszajelzésekből egyértelmű tehát számomra, hogy hasonló mesterkurzusoknak kiemelt helye van a hazai középfokú zenei oktatásban.
A képre kattintva galéria nyílik!
- Mit gondol, a kurzus mennyiben járult hozzá a résztvevők jövőbeni esélyeihez és szakmai lehetőségeikhez?
- A megszokott, főtárgytanári órák mellett a mesterkurzusok zenei oktatásban betöltött szerepe vitathatatlan: segítségükkel a hallgatók egy olyan, addig ismeretlen zenei és oktatási stílusba nyerhetnek bepillantást, melybe az év nagy része során nincs lehetőségük. Mindemellett az is kétségtelen, hogy a Zeneakadémiára felvett hallgatóknak a tanterv szerint kötelező a kamarazenélés, így biztos vagyok benne, hogy a kurzus nagyban növelte a résztvevők felvételi lehetőségeit.
- És milyen érzés volt együtt dolgozni fiatal kollégájával?
- Tapasztalataim szerint a zenei oktatásban kiemelten nagy jelentősége van annak, hogy a diákokkal tanulmányaik során minél több zeneművészeti irányzatot és megközelítést ismertessünk meg. Mint korábban is említettem, ezen a téren megkerülhetetlen szerepe van a mesterkuzusoknak – magától értetődő tehát hogy amennyiben a kurzust vezető tanárok körében is felfedezhető ez a sokszínűség, az tovább fokozza a zenepedagógiai értékét a foglalkozásoknak. Meggyőződésem, hogy erre kiváló példa a mostani mesterkurzus is, kollégám és én ugyanis így a kamarazenélés szélesebb spektrumát tudtuk lefedni.
A mesterkurzus néhány pillanata videón:
A kurzus a Tehetségútlevél Program keretében a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet támogatásával valósult meg. 