A rég elfeledett Dohnányi-kertben jártunk

Dohnányi Ernő. Tudjuk, hogy korának világhírű zongoristája volt. Neves zeneszerző. A második világháború előtti magyar zenei élet emblematikus alakja. A Zeneakadémia első, Liszt Ferenc szellemében kezdeményező igazgatója, akinek törekvései és újításai máig éreztetik hatásukat az oktatásban. Emlékét azonban elsodorta Budapestről a háború és a Rákosi-rendszer álságos boszorkányüldözése. De kevesen tudják, hogy fent a budai hegyek lábánál maradt egy gyönyörű villa, egy pompás, ősfákkal teli kert, ahova egy borongós szombat délutánon ellátogatottunk.

 A Dohnányi-kert a villával egy időben, 1928-ban épült. Dohnányi, aki maga is nagy örömét lelte a kertészkedésben, igazi angolkertet terveztetett a hatalmas II. kerületi telken, a Széher út és a Kuruclesi út között. Ő maga is ültetett cserjéket, fákat, rózsatövet s rengeteg virágot, levelieiből tudjuk, hogy minderről gondos virágnaplót vezetett, melynek holléte egyelőre ismeretlen. A kert alatt megbúvó forrásra medence épült, a többszintes kertbe pedig falépcsők és murvával felszórt út vezetett.

Dohnányi 1941-ben költözött ki a villából, 1944-ben pedig végleg el kellett hagynia az országot. A házban előbb szülőotthont rendeztek be, majd több különálló lakást alakítottak ki belőle. 2005-ben a lakók és  civilek kezdeményezésére, tudományos felmérés után a  villával együtt a kert is országos műemléki védettség alá került, és így  - nagy örömünkre -  a félig önkormányzati, félig magántulajdonban lévő telek megmaradhatott eredeti funkciójában.  A jelenlegi lakók pedig igyekeznek a lehetőségekhez mérten megőrizni, ápolni és gondozni a kertet, ezzel is adózva Dohnányi emlékének. A kert hatalmas, sokáig elhanyagoltan állt, munka akad bőven.

Hirtelen elhatározásból született az ötlet: ha lehet, segítsünk. Feltettük a kérdést Ruttkay Zsófiának, a Dohnányi Kert Egyesület elnökének, aki biztosított róla, hogy örömmel vesznek minden önkéntes segítséget. Néhány nap alatt lelkes gárda verbuválódott tanárokból, dolgozókból és a Nyári Vonósnégyesből, akinek tagjai mind egyetemünk hallgatói. Április 14-én délután még permetező esőben érkeztünk, Szlabey Dorottya, Dohnányi anyai oldalági leszármazottja pedig elmesélte nekünk a villa és a kert részletes történetét.  

Mire előkerültek a szerszámok, a friss föld és az ültetendő növények, elállt az eső, még az időjárás is mellénk szegődött. A vonósnégyes ifjú tagjai Devich János és Dráfi Kálmán tanár urak vezényletével vonóikat szerszámokra cserélték, s kitakarították a medencét. A többiek a gyomlálást, földlazítást, ültetést vállalták, s két óra múlva már helyére "kertült" minden.

Minden a helyére került. Volt tea és finom rétes, kellemes társaság, jó levegő, barátságos házőrző. A Nyári kvartett hangszerei is előbújtak a tokból, s a fiúk egyik kedvenc darabjukat játszották el: Dohnányi Desz-dúr vonósnégyesének első tételét. Kint újra szemerkélni kezdett az eső, de odabent mindent aranyos, puha fénybe vont a hely szelleme: Dohnányi ott mosolygott közöttünk.