„Az előadó-művészet és a tanítás egymáshoz szervesen illeszkedő küldetések”

„Immár negyedszázada tartó, folyamatosan fejlődő zenei kapcsolat ez Japán és Magyarország között, amelyből a Zeneakadémia jelentős számú japán hallgatója profitált” – vallja a Zeneakadémia Vonós Tanszékének professor emeritusa. Onczay Csaba úgy véli: ez a közös huszonöt év jól mutatja a japán szervezést, szándékot és elkötelezettséget a magyar zenei élet iránt, amelynek ékköve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen zajló oktatás és az itt szerezhető szereplési rutin.

Éppen a japán tehetségek felismerésében és gondozásában vállalt jelentős szerepéért, a fiatal japán zenészek képzéséhez és szakmai fejlődéséhez történő hozzájárulásáért, valamint a zene területén Japán és Magyarország kapcsolatának előmozdításáért kapta Onczay Csaba a távol-keleti ország „Felkelő Nap Rendje, Aranysugarak a Nyakszalaggal” elnevezésű kitüntetését.

„Kapcsolatom Japánnal nem újkeletű, ugyanis 1991-ben jelent meg az első lemezem a Naxosnál, majd ezt követte még hét „korong”. Ezek közül a Beethoven: Piano Trios ‘Ghost’ and ‘Archduke’ Jandó Jenő zongoraművésszel és Nishizaki Takako hegedűművésszel készült, aminek köszönhetően 1993-ban volt az első koncertturném a szigetországban” – idézi fel a távol-keleti állammal ápolt kapcsolatának kezdeteit a művész, akit 1995-ben a Gifu-Hungary Friendship Association kért fel az első cselló mesterkurzus megtartására Japánban. „1998-ban csatlakozott hozzám Kiss András hegedűművész és Falvai Sándor zongoraművész. Azóta is cselló-hegedű-zongora hangszereken folyik az oktatás. Idővel Szabadi Vilmos hegedűművész vette át a hegedű oktatását. Legalább harmincöt közös triókoncertet adtunk Gifu város csodálatos koncerttermében, a Salamanca Hallban, valamint több más városban, én magam pedig a huszonöt év alatt több mint nyolcvan koncertet adtam Japánban, és közel háromszáz japán csellistát tanítottam a mesterkurzusokon. Közülük mintegy harmincan tanultak – sokszor több évig is – zeneakadémiai osztályomban” – sorolja a mérföldköveket a gordonkaművész. Onczay Csabának egyéb kapcsolódási pontjai is voltak a japán zenével: Kobajasi Kenicsiróval például tizenkét versenyművet (Brahms kettős- és Beethoven hármasversenye, valamint Lendvay, Saint-Saëns, Haydn, Sosztakovics, Lalo, Schumann és Boccherini csellóversenyei) játszott több mint tucatnyi hangversenyen különböző zenekarokkal, itthon és külföldön. „Akutagawa Yasushi japán zeneszerző csellóversenyének magyarországi bemutatója is a mi nevünkhöz köthető, amire nagyon büszke is vagyok” – hangsúlyozza.

„Szerte Japánban tisztelete van a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek. Oktatóként a kiválasztást segítettem és a képzést irányítottam” – mutat rá a gordonkaművész, aki vallja, hogy az előadó-művészet és a tanítás szervesen illeszkedik egymáshoz, megkerülhetetlen elemei a tehetséggondozásnak. Számára szerencse és ajándék, hogy e sokoldalú tevékenységet végezhette. Hozzáfűzi, hogy a náluk oktatott japán csellisták mára a nagy japán szimfonikus zenekarok szólistáivá és neves tanárokká váltak.

Onczay Csaba mintegy negyven éve tanít a Zeneakadémián, és több évtizede rendszeresen tart mesterkurzusokat világszerte. Emellett 1981-től 2001-ig a németországi Niederstotzingen Musiktage művészeti igazgatója volt, 1987 és 2000 között a keszthelyi Festetics Kastély nyári akadémiájának művészeti vezetőjeként tevékenykedett, 1985-től 1990-ig az Egyesült Államokban, Bostonban található Kodály Center of America állandó meghívottja volt, mesterkurzusokat tartott és bemutatta Kodály műveit, 1983 és 1994 között pedig az olasz bergamói fesztiválon adott koncerteket és tartott mesterkurzusokat. Volt vendégprofesszor Freiburgban, Oberlinben, az egyesült államokbeli Indiana Egyetemen, 2004 óta utóbbi intézmény Nyári Vonós Akadémiájának állandó vendégprofesszora.