Csanda Mária recenziói az évfordulóra megjelent Liszt könyvekről

Egyetemünk munkatársa Csanda Mária tollából jelentek meg a következő recenziók, melyek a Liszt emlékévhez kapcsolódó könyveket, albumokat ismertet, közte az Egyetem és a Helikon kiadó közös gondozásában megjelent két kötetet.

Az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg az egyik cikk, a Vigilia szemle rovatából idemásoljuk a vonatkozó részt:

Eckhardt Mária: Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma és a Zeneakadémia

    A zongoravirtuóz és romantikus zeneszerző Liszt egyházzenei tevékenysége kevésbé a figyelem tárgya, bár örvendetesen egyre több jelentős dolgozat születik e témában. Csak az említés szintjén Enyedi Pál Liszt Orgonamiséjéről írt disszertációja, Pauline Pocknell Liszt and Pius IX című tanulmánya, a Cambridge Companion Liszt-kötetének egyházi kórusműveket tárgyaló fejezete, hasonlóan az itthon megjelent Liszt zenéje című könyv oratóriumokat és miséket ismertető részéhez. Paul Merrick, Magyarországon élő angol zenetudós Revolution and religion in the music of Liszt című könyvében szintén jelentős részt szentel az egyházzenei területnek.

   A vallásos, katolikus hitben nevelkedett Liszt gyerekkorában az egyházi pálya felé is vonzódást érzett, apja hatására – aki maga is tehetséges volt a zenében, és az Esterházyak szolgálatában dolgozott – végül a zene iránt vált elkötelezetté.

   A zeneszerző az 1861-69 közötti időszakot Rómában és környékén töltötte, s tudunk olyan alkalomról, amikor a zeneszerető pápa, IX. Pius tisztelte meg a Madonna del Rosario kolostorban lakó LisztFerencet látogatásával. Az egyházzene széleskörű megreformálása is foglalkoztatta ekkoriban a zeneszerzőt, háttérben a német és olasz cecilianus mozgalommal. Ennek részleteiről Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatónője közöl ismeretanyagot A római 19.századi Palestrina-recepció hatása Liszt művészetére című doktori értekezésében. Római tartózkodása alatt Liszt tanulmányokat, kutatásokat végzett, és felvette az alsó papi rendeket. Bár nem kapott konkrét megbízást a reformok kivitelezésére, ennek az időszaknak köszönhető több jelentős egyházzenei műve, így a Cappella Sistina, a pápai kórus számára írt miséje, a Missa choralis.

    Központi és legmonumentálisabb műve az 1866-ban befejezett, bár később még bővített Christus oratórium, ami 2011. október 22-én, Liszt Ferenc születésnapjának bicentenáriumán magyar javaslatra világszerte előadásra kerül.

    Eckhardt Mária, Liszt-kutató, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum tudományos igazgatója összeállításban jelent meg az a magyar és angol nyelvű kötet, mely a Zeneakadémia és a Liszt-hagyaték anyagait, a történeti dokumentációt felhasználva egy esztétikai tekintetben is kiemelkedő kiadvánnyal kívánja megerősíteni az eseményt, és felhívni a figyelmet a vallásos Lisztre és egyházzenei tevékenységére.

   A könyv tartalmazza az oratórium négykezes zongoraverziójának fakszimiléjét, Liszt kézírásos leveleinek másolatát, első kiadások címlapjait, 1866-ban, tehát a mű keletkezése idején litografált Liszt-portré fotóját, és számos, a műre vonatkozó különlegességet.

   Történeti képet kaphatunk a magyarországi bemutató előkészületeit, megvalósítását tárgyaló fejezetből, melyben olyan neves személyiségek vettek részt, mint Apponyi Albert gróf, vagy idősb Ábrányi Kornél, a Zenészeti Lapok főszerkesztője. Az oratóriumot 1873. november 9-én a Vigadóban a legendás hírű karmester, Richter János dirigálta. Az előadás annak a többnapos ünnepségnek az egyik hangversenyeként került megrendezésre, melyet Liszt művészi pályafutásának félszázados jubileuma alkalmából rendeztek, s melynek lebonyolítására külön bizottságot hoztak létre. Elnöke Haynald Lajos bíboros érsek volt, tagjai a kor jeles művészei, közéleti személyiségei. A kötetben szerepel a bizottságról készült fénykép, valamint a Liszt-ösztöndíjról szóló okirat, melyet az ünnepelt tiszteletére alapítottak. Több dedikált kotta is fennmaradt, a Richter Jánosnak szólót az Országos Széchenyi Könyvtár, a Láng Fülöp énekes szólistának, mint címszereplőnek köszönetet nyilvánítót a Liszt Múzeum őrzi. Külön fejezet szól a későbbi Liszt-életrajzíró, Lina Ramann zongoratanár tanulmányáról, melyet az oratóriumról elsőként írt, s amellyel elnyerte a zeneszerző elismerését.

    Az oratórium három része a Karácsonyi oratórium, a Vízkereszt után, végül a Szenvedés és feltámadás. Az első részt többször is előadták külön, korábban, mint a teljes művet, így 1871-ben Bécsben, Anton Rubinstein vezényletével és Anton Bruckner orgonajátékával. A második részhez Liszt később írta „Az egyház alapítása” c. tételt, a harmadikhoz pedig az „O filii et filiae” kezdetű Húsvéti himnuszt. A 12 tétel így 14-re bővült, előadása mintegy három órát vesz igénybe. Zeneileg a gregoriántól indul és a romantikus zene világáig ível, orgona és zenekar, kórus és szólisták váltakozó összetételű közreműködésével.

    Liszt világában vallás és zene összefonódik, ahogy egyik írásában fogalmazta, arra törekedett, hogy visszaadja azt az érzést, mellyel a keresztény ember a kegyelmekben részesül, miáltal a földi élet síkja fölé emelkedik. Tehetségét Istentől valónak tartotta, mely arra kötelezi, hogy ennek szellemében munkálkodjék. A Christus oratórium, mint a zeneszerző egyházi műveinek csúcspontja, ennek egyik legszebb példája.

Csanda Mária