Dobszay 80

Január 30-án pénteken a Régi Zeneakadémia Kamaratermében A sokoldalú Dobszay címmel rendez konferenciát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke; másnap a nemzetközivé bővülő tudományos ülésszak az MTA BTK Zenetudományi Intézetében folytatódik Dobszay gregoriánkutatói munkásságára fókuszálva. A január 31-ei napot a Schola Academica Gregorián énekek Dobszay magyar szövegeivel című koncertje zárja a Budavári Evangélikus templomban. Február 1-jén két hangversenyre is sor kerül: délután 4-től a Schola Hungaricához kötődő kortárs zeneszerzők művei hangzanak fel a Régi Zeneakadémián, majd este fél héttől Dobszay László Szűz Mária-miséjét a Budapesti Énekesiskola kórusa szólaltatja meg az Ávilai Nagy Szent Teréz templomban. A megemlékezés-sorozat február 2-án zárul, a Schola Academica 18.30-tól Gyertyaszentelő Boldogasszony miséjét énekli Dobszay László születése napján.

Az 1980-as évek végén újraindult zeneakadémiai egyházzenészképzés vezéralakja, az LFZE Doktori Iskolájának alapítója 1935. február 2-án született Szegeden. Dobszay László 1947-ben, mindössze 12 évesen került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakára, diplomáját 1957-ben szerezte meg, tanárai mások mellett Viski János, Engel Iván, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence voltak. Zenei tanulmányai mellett az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett.1966-tól a Zeneakadémia megbízott oktatója, továbbá Kodály és Rajeczky Benjamin meghívására bekapcsolódott az MTA Népzenekutató Csoportjának munkájába.1975-ben védte meg a magyar népzene sirató-jellegű stílusáról írott kandidátusi értekezését. 1976-tól vezette a Régi Zenetörténet, majd a Népzene osztályt. A Zeneakadémián 1988-ban újraindította az 1950-es években állami nyomásra megszüntetett Egyházzene Tanszakot, melynek 2000-ig vezetője volt. 1995-ben létrehozta az LFZE Doktori Iskoláját.

1969-ben Szendrei Jankával közösen, Rajeczky Benjamin támogatásával megalapította a Schola Hungaricát. A kórus gregorián zene előadására alakult, számos késő középkori művet és liturgiát énekelt Magyarországon, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban és Csehországban. Az együttest fémjelzi repertoárjának mély zeneelméleti kutatómunkája és ezek hangversenyszerű előadása. A több mint 50 felvételével az egyik legtöbb felvételt készített régi zene énekegyüttes Magyarországon és külföldön számos kitüntetésben részesült.

Kurtág György, Jeney Zoltán, Sáry László műveinek magyarországi bemutatóin és világpremierjein működött közre karmesterként. Kutatói munkássága során összehasonlító tanulmányokat folytatott egyfelől a népzene történetéről, másfelől a dokumentált európai énekanyag területéről. A dallamtörténeti vizsgálódások mellett jelentősen hozzájárult a liturgikus ének kutatásához is, a források és repertoárok elemzésével, tartalmuk szisztematikus zenei osztályozásával. Főbb művei: A hangok világa, Magyar zenetörténet, A magyar dal könyve, A magyar népdaltípusok katalógusa (Szendrei Jankával), Corpus Antiphonalium Offici Ecclesiarum Centralis Europae (Prószéky Gáborral), Kodály után. Tűnődések a zenepedagógiáról, A gregorián ének kézikönyve, Magyar népének, Magyar greogriánum.

Az MTA Zenetudományi Bizottságának és Széchenyi Művészeti Akadémia tagja, a Magyar Egyházzenei Társaság örökös elnöke. Elismerései között megtalálható az Erkel-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Köztársasági Elnök Aranyérme, a Soros Alapítvány életműdíja, valamint az elméleti kutatók Kossuth-díjának számító Széchenyi-díj.