Elhunyt dr. Bankó Sándor

Dr. Bankó Sándor 2007-től hat éven keresztül volt Egyetemünk főtitkára, és munkájában mindvégig az intézmény iránti hűség, elkötelezettség jellemezte: mindannyian úgy éreztük, hogy az első pillanattól kezdve itthon volt közöttünk a Zeneakadémián.

Komoly szakmai pályafutást követően csatlakozott az Egyetem csapatához. Közgazdászként és jogászként az oktatás és kultúra területén számos intézménynek volt igazgatási, gazdasági vezetője. Felkészültsége, tudása szakmai szervezetek megkerülhetetlen tekintélyű tagjává, konferenciák keresett előadójává tette. Egyetemünk Szenátusának üléseit biztos kézzel vezette, klasszikus műveltségének gyöngyszemeivel fűszerezett humora a legunalmasabb témák tárgyalását is fel tudta frissíteni. Tudományos munkássága során foglalkozott jövőkutatással is, és sorolhatnánk még, mi mindennel, de következzék inkább - az ő szavajárását idézve - a lényeg.

A lényeg: hogy Bankó Sándor tanár volt. Tanított középiskolákban, tanfolyamokon, egyetemeken - közel negyven évig volt műegyetemi oktató -, de ezen túl is: vérbeli tanárként létezett minden szerepében. A szó legnemesebb értelmében volt tanár. Nem csak akkor tanított, amikor a katedrán állt - tanár volt a főtitkári és a gazdasági igazgatói székben, a testületi ülésen és névnapi köszöntésként írt vers elmondása után, az utcán, a bíróságon és a baráti beszélgetéseken, napfényes reggeleken és az álmosító délutáni szürkületben, a Liszt Ferenc téren és a számára oly kedves zalai dombok között is. Tanárságában benne volt az elemző értelmezés játékossága és szenvedélye, a fogalmi és erkölcsi tisztasághoz való ragaszkodás egysége, a tanítómesteri gyengédség és szigor, az atyai gondoskodás, és mindezeken keresztül a törekvés a világ megértésére és megjobbítására. Mindenki a tanítványa volt, és mindenkihez azzal a tisztelettel fordult, ami az igazi tanítókat jellemzi.

Szerettünk tanulni tőle, jó volt meríteni a tudásából, bölcsességéből emberségéből. Osztozunk szerető családja fájdalmában, sokunknak fog hiányozni.