Elhunyt Gábor József zongoraművész, a Zeneakadémia korrepetitora

Lakatos György tanszékvezető az alábbi gondolatokkal köszönt el Gábor Józseftől:

Valahogy mindig elmennek az angyalok...
Kicsit időznek, zongoráznak,
Bachhal jókedvűen paroláznak.
Mosolyognak s körbenéznek,
Mozarttal barátian összenéznek,
Nem pihennek, billentenek,
Akkordokat, ahogy csak kevesen, odatesznek,
Bölcsen s elegánsan  zongoráznak,
De mostantól csak a Föntiekkel kamaráznak...
Egyszer egy kollégád azt kérdezte:"Túl hangos vagyok?"
Drága Jóska, Te soha nem voltál túl hangos...
Túl keveset voltál itt,
Hetvenegykét évet...

Gábor József Zempléni Kornél növendéke volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián szintén nála tanulva szerezte zongoraművész diplomáját 1969-ben. 1970-től a Győri Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a szintén győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Karán és a Zeneakadémián volt fúvós, hegedűs és énekes hallgatók korrepetitora, kamaraművészként pedig rendszeresen koncertezett itthon és külföldön egyaránt.

Zenész pályafutása mellett harmincöt éven keresztül futballbíróként is tevékenykedett – a két hivatás összefüggéseiről is beszélt egy régebbi interjúban: „Szoktam azon gondolkodni, hogy a kísérés és a játékvezetői tevékenység valahol rokonok. Mindkettőnek érezni kell a ritmusát, a játékosokkal egyfajta kommunikációban kell lennünk, noha nem szabad beszélnünk, hiszen azt az ellenőr sem nézi jó szemmel, és muzsikálás közben sem szavakkal tesszük ezt.”

2010-ben művészi munkásságáért Liszt-díjat, a Széchenyi István Egyetemtől címzetes egyetemi tanári címet kapott.

Mély fájdalommal búcsúzunk, emlékét őrizzük.