Elhunyt Gonda János jazz-zenész, zeneszerző, tanár

2021. március 10.

A Széchenyi-díjas zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazzélet meghatározó alakja, a Zeneakadémia Jazz tanszakának megalapítója 89 éves volt.

A hírt közlő Magyar Jazz Szövetség szerint a szervezet alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke hosszan tartó, évekig méltósággal viselt súlyos betegség következtében hunyt el március 10-re virradó éjjel.

A hazai jazzélet és jazzoktatás meghatározó alakja 1932. január 11-én született Budapesten. A Zeneakadémián előbb zenetudományi, majd zongoraművész diplomát szerzett. Megszervezte 1965-ben a Bartók Konzervatórium Jazz tanszakát, amely a műfaj elismerésével 1990-ben a Zeneakadémia művész- és tanárképző tanszékévé alakult át.

Ő írta 1965-ben az első magyar nyelvű jazzelméleti- és történeti munkát, két évtizeden át szerkesztette a Jazz című szaklapot. Zongoristaként és zeneszerzőként is elismert volt. A Qualiton együttessel készítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát, több formáció tagjaként koncertezett itthon és külföldön. Komponált filmzenét, musicalt, dalokat, színházi kísérőzenét, táncjátékokat és szimfonikus jazzművet. Szakmai szervezetekben is szerepet vállalt: 1972 és 1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt, 1990-ben az újonnan alakult Magyar Jazz Szövetség elnökének választották meg. Az alternatív zenepedagógia fejlesztésére megalapította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet.

Főbb lemezei közé tartoznak a Modern jazz sorozatban 1963 és 1969 között megjelent kiadványok, a Sámánének (1975), a Vonzások és választások (1980), a Solo Piano (1980), a Keyboard Music (1985), a Képek, emlékek (1999). Szextettjében együtt zenélt mások mellett Balázs Gáborral (basszusgitár), Berki Tamással (ének, gitár, dob), Kántor Péterrel (szaxofon), Dely Istvánnal (ütőhangszerek) és Kovács Gyulával (dob).

Számos filmhez is szerzett zenét, ezek között van a Nappali sötétség (1963, rendező Fábri Zoltán), a Sodrásban (1963, Gaál István, Sára Sándor), a Kedd (1963, Novák Márk), a Karambol (1964, Máriássy Félix), a Szentjános fejevétele (1966, Novák Márk), az Apa – Egy hit naplója (1966, Szabó István), A múmia közbeszól (1967, Oláh Gábor), a Szerelmesfilm (1970, Szabó István), a Mérsékelt égöv (1970, Kézdi-Kovács Zsolt), a Horizont (1971, Gábor Pál), az Aszfalt mese (1971, Török Ilona), A gyilkos a házban van (1971, Bán Róbert), az Utazás Jakabbal (1972, Gábor Pál), a Holnap lesz fácán (1974, Sára Sándor) és a Déryné, hol van? (1975, Maár Gyula).

Számos jazz-zenei könyvet publikált/szerkesztett, ezek közé tartozott a Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat (1965), a Mi a jazz? (1982), A populáris zene antológiája. Tanári segédkönyv az iskolai ének és a zeneiskolai oktatáshoz (1992), valamint a Jazzvilág (2004).

Az Erkel Ferenc-díj mellett átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1992), valamint középkeresztjét (2002), a Szabó Gábor-díjat, a Budapestért Díjat, 2011-ben a Pernye András-díjat, 2012-ben pedig a Széchenyi-díjat.

 

Nagyszerű embertől, nagy formátumú zenepedagógustól, zenésztől kell most elbúcsúznunk, akinek rendkívül sokat köszönhetünk mi jazz zenészek, és köszönhet az egész magyar zenei élet. 

Szívügye volt a tanítás, a fiatal zenészek kreatív nevelése. A tanszékünket az alapításától kezdve 32 éven át vezette fáradhatatlanul, muzsikusok generációi kerültek ki keze alól a magyar és a nemzetközi színtérre. 

Koncertjeivel, lemezeivel,  könyveivel maradandó értékeket hozott létre, őszinte, egyenes megnyilvánulásai általános tiszteletet érdemlően lendítették elő a műfaj ügyét. Eleven örökséget hagyott hátra, ami most is tovább él és megújulni képes.

Személyének elvesztése hatalmas fájdalom a Tanszékünk és az egész magyar jazz társadalom számára, emlékét kegyelettel megőrizzük.

 

Jazz Tanszék