Elhunyt Halmos Béla
A Széchenyi-díjas népzenekutató-előadóművész, a Zeneakadémia tanára 67 éves korában, váratlanul hunyt el budapesti otthonában 2013. július 18-án, temetése augusztus 9-én lesz.
A Széchenyi-díjas népzenekutató, előadóművész, a Zeneakadémia tanára 67 éves korában, váratlanul hunyt el budapesti otthonában 2013. július 18-án.
Halmos Béla 1946 június 4-én Szombathelyen született. 1970-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Zenei tanulmányait komolyzenével kezdte, hegedülni és brácsázni tanult, 1969-ig játszott amatőr együttesekben. 1969-től előbb a Sebő-Halmos duó, majd a Sebő együttes alapító tagjaként az énekelt versek és a népzene előadóművészeként szerepelt itthon, szinte minden európai országban, valamint Amerikában, Kanadában, Kubában, Japánban.
Népzenével - főként a hegedűn játszott többszólamú népi tánczenével - a táncházmozgalom indulása (1972) óta foglalkozik. Népzenekutatóként is dolgozik, gyűjtött - a magyar mellett - szlovák, ruszin, román, zsidó és cigány népzenét is. Egy széki vonósbanda anyagát feldolgozva elkészítette az első zenekari monográfiát, ezzel 1987-ben megszerezte a zenetudományok kandidátusa fokozatot. 1992-ig a MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa volt.
Kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy 2011 novemberében a magyar táncház módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, csaknem három évtizeddel azután, hogy Novák Ferenc, Sebő Ferenc, Halmos Béla és Martin György közreműködésével - nyílt meg 1972. május 6-án Budapesten az első táncház.
A kezdetektől fogva részt vesz a Zeneakadémia népzenei tanszékén az oktatásban. Tanfolyamok vezetőjeként és hegedűtanárként több száz muzsikust tanított főleg itthon, de Európa és Amerika országaiban is. Mint népzenei szakértő létrehozta és vezeti a Táncház Archívumot a Hagyományok Házában.
2012-ben a Népművészet Mestere Díjjal, 2013-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki népművészeti örökségünk ápolásáért, a népzeneoktatás megszervezésében való tevőleges részvételéért, a Táncház Archívum létrehozásáért, a hagyományok megőrzésében és továbbadásában meghatározó jelentőségű, a szellemi kulturális világörökség részét képező táncházmódszer megalkotásáért és elterjesztéséért, rendkívül sokrétű tevékenysége elismeréseként. 2013 májusában a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjai közé választotta.
Méltatások
Nagyon sokat köszönhet a tudomány Halmos Bélának táncházzal kapcsolatos és népzenei kutatásaiért - mondta a csütörtökön elhunyt népzenekutatóról, előadóművészről Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója. Kelemen László felidézte: szerény, még név nélküli erdélyi zenész volt, amikor Halmos Bélát megismerte. A neves muzsikus és kutató vele éppolyan egyenrangú társként ült le muzsikálni, mint az adatközlőkkel. "Engem a táncház-mozgalom létrehozásában Novák Ferenc, Sebő Ferenc és Halmos mellett nagy szerepet játszó Martin György temetésére 1983-ban még nem engedtek ki Erdélyből. Áttelepülésemkor Halmos beültetett a Trabantjába és elvitt Martin sírjához. A közvetlensége tette őt egy idő után határon belül és kívül sokak 'Béla bácsijává'" - fogalmazott Kelemen László. Hozzátette: amikor megbízta a Hagyományok Háza Baráti Körének vezetésével, ugyanolyan elkötelezettséggel és odaadással látott munkához, mint ami minden tevékenységét áthatotta.
Sebő Ferenc Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző, a táncházmozgalom egyik úttörője erdélyi turnéja közben értesült Halmos Béla haláláról. "Számtalanszor megfordultunk itt együtt gyűjtőként és előadóként egyaránt, olyan ez most, mintha az életem egyik részét veszítettem volna el. Vigaszt jelent, hogy mindegyikünknek lett saját zenekara, azoknak is társai. Fiatalokkal vettük magunkat körül a Bem rakparti klubunkban így már a negyedik nemzedék folytatja azt, amit elkezdtünk, és amiről elmondható: mára felépült" - fogalmazott Sebő Ferenc.
Halmos Béla Sebő Ferenccel együtt nemcsak az UNESCO szellemi örökség listájára 2011-ben felkerült táncházmozgalom zenei elindítója, hanem később is az egyik legfontosabb oszlopa volt - emlékezett a csütörtökön elhunyt népzenekutatóra, előadóművészre Jávorszky Béla Szilárd, A magyar folk története című nemrég megjelent könyv szerzője. "Béla csupaszív ember volt. A szó nemes értelmében vett mozgalmár, mindig azt nézte, ami összeköt és nem azt, ami elválaszt" - fogalmazott Jávorszky Béla Szilárd.
Sebestyén Márta Kossuth-díjas népdalénekes az MTI-nek felidézte, hogy 12 éves kora óta ismerte Halmos Bélát. "Rajongva néztem a Röpülj páva című tévéműsorban, és kiderült, hogy abba a házba udvarolt és nősült, ahol mi laktunk. Szinte naponta találkoztam vele, tőle kaptam az első eredeti népzenei felvételeket, például Lajtha László Széki gyűjtéseit" - mondta Sebestyén Márta. A népdalénekes arról is beszélt, hogy Halmos Béla fogadott lányaként tekintett rá. "Kamasz koromban mindenhová mentem, ahol ő és Sebő muzsikált. Később kollégák lettünk, mindig, az elmúlt napokig gondja volt rám. Azt hiszem, ez a zenélésből is következett, ő tényleg kíváncsi volt az emberekre. Erkölcsi példaképemnek tekintem" - hangsúlyozta Sebestyén Márta.
Berán István, a Folkmagazin szerkesztője több évtizede közeli és kollegiális barátságban állt Halmos Bélával. "Közszeretetnek örvendett, nehéz múlt időben beszélni róla. Érdekes, hogy nemrég felidézte: Sebő Ferenccel még a mozgalom létrejötte előtt jártak Japánban, most az év első felében visszatért a Téka Együttes két tagjával a szigetországba. 'Összeért a pályám', mondta, mi pedig ellenkeztünk: rengeteg tennivalód van még!" - fogalmazott Berán István. A Táncház Egyesület ügyvezető képviselője hozzátette: Halmos Béla nagyszerű közösségi ember volt, előadóként kiemelkedő, kutatóként méltán lett Széchenyi-díjas, Szomjas Györggyel közös munkáiban a filmes szakmába is belekóstolt. Az egyesület jogelődje, a táncházi kamara elnöke volt, de később is mindig lehetett rá számítani, ha az egyesületi tagság érdekeit kellett képviselni.
Egyszerre volt mentorunk, tanítónk és alázatos zenekari tag, büszke vagyok rá, hogy ismerhettem - emlékezett Halmos Bélára Jantyik Zsolt, a PG Csoport alapító frontembere. A zenész az MTI-nek felidézte, hogy 2007-ben találkoztak először Halmos Bélával egy népzenei kiadvány felvételén. "Nagyon megtetszett neki a zene, amit csináltunk, azt mondta rá, hogy autentikus, olyan mint a népzene" - fogalmazott Jantyik Zsolt, hozzátéve, hogy ez is mutatja, mennyire nyitott ember volt Halmos Béla a zene térén is. Megjegyezte: először csak néhány koncerten játszottak együtt, majd 2008-tól állandó tagja lett a PG Csoportnak. "Egyszerre volt mentorunk, tanítónk, alázatos zenekari tag, mindig figyelt a másikra. Jobb ember vált belőlem azáltal, hogy vele dolgozhattam, kihozta mindenkiből a legjobbat. Ha kellett, erőszakos, határozott volt, máskor tréfával hajtott minket" - emlékezett Jantyik Zsolt, hozzátéve, neki köszönhetik azt is, hogy akusztikus hangszereken is elkezdtek játszani. "Mindig kérdezte, hogy mi lesz, ha elmegy az áram? Őt amúgy is bosszantotta a hangosítás, így nekiálltunk akusztikus hangszerekre áttenni dalokat. Azóta zenélünk templomokban, táborokban" - fogalmazott.
"Az egyetemes magyar kultúra vesztett el egy fontos embert. Mindig közösségben gondolkodott, talán a legtöbbet tette a magyar táncházmozgalomért" - emlékezett a frontember, aki kitért arra is, hogy Halmos Béla kitartóan dolgozott a magyar táncházi archívum létrehozásán, ám munkája halálával félbemaradt. "Ez hatalmas érték, amit valakinek tovább kell vinni" - tette hozzá. Felidézte, hogy januárban Halmos Béla Japánban zenélt, a több mint húsz fellépésről több felvételt átadott neki. "Japánok énekelnek rajtuk enyhén palócos tájszólásban magyar népdalokat, a lányok pedig olyan legényest táncolnak, amit sok magyar fiú is megirigyelhetne" - emlékezett, hozzátéve, hogy ez is bizonyíték arra, hogy Halmos Béla hitt a magyar zene erejében, és munkájának meg is lett a gyümölcse.
Forrás: MTI