Elhunyt Janota Gábor fagottművész
A Zeneakadémia egykori oktatója életének 86. évében távozott az élők sorából.
Janota Gábor 1936. január 27-én született Tordán. 1961-ben, Rudas Imre növendékeként végzett a Zeneakadémián; eközben II. díjat nyert az 1958-as Müncheni Fagottversenyen (az I. díjat nem adták ki).
1966–1968 és 1993–1994 között a Győri Zeneművészeti Szakiskola és Főiskolán, 1972–2006 között – külföldi megszakításokkal – a Zeneakadémián tanított. Vendégprofesszora volt a University of Western Ontario, a University of Toronto és a University of Victoria zenei fakultásainak, mesterkurzusokat tartott Kanadában, Belgiumban és Ausztriában.
1962 és 1970 között a Rádiózenekar első fagottosa, 1970 és 1972 valamint 1974 és 1976 között a kanadai London Symphony Orchestra első fagottosa, 1977-től 1993-ig – több külföldi megszakítással – az Állami Hangversenyzenekar első, majd második fagottot játszó művésze volt. Évtizedekig a Liszt Ferenc Kamarazenekar első fagottosi teendőit is ellátta, szólistaként az együttessel lemezre vette Vivaldi 11, valamint Hummel és Johann Christian Bach 1-1 fagottversenyét. Felvételt készített vele továbbá a Magyar Rádió, a Bayerischer Rundfunk (München), a Süddeutscher Rundfunk (Stuttgart), valamint a CBC Rádió (Toronto, Vancouver). Szólistaként és kamarazenészként fellépett többek közt Németországban, Franciaországban, Svájcban, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztriában, Belgiumban és Bulgáriában. Több mint egy tucat új magyar fagottdarab ősbemutatója fűződik a nevéhez; magyar, kanadai és osztrák szerzők is ajánlottak számára kompozíciókat.
Janota Gábort augusztusban helyezik végső nyugalomra a Farkasréti temetőben.
Micsoda fagottozás, ott Münchenben és a Vivaldi-lemezen, micsoda alkotás, kérdések, feleletek, persze csaták, viták, okítás a Liszt Ferencen, növendékek hálás sora, generációk oktatója, évtizedek meghatározója, csodás hangok csiszolója. Bölcs mosoly és műveltség, hatalmas tudás, és mégis visszahúzódó személyiség. Dörmögő hang, csendes szó, bejárt világ, gondolkodó, útkereső ...a reggeli kifli-kefír és órák után az esti napilap.
Imádott zene, imádott gyermekek, most már unokák, s itt a vége felé, reményvesztés, a súlyos beteg társ iránti elemésztő aggódás.
Ember volt, ez a legjobb szó, muzsikus, alkotó, korszakos és meghatározó, ... emberzenész.
Nevét nem réztábla őrzi, emlékekkel teli lelkünk, s évtizedes hatása.
Drága Gábor a Jóisten megáldjon!
Janota Gábor emlékére 85
növendéked
lakatosgyuri
(Lakatos György, a Fúvós Tanszék vezetőjének búcsúja)
Kapcsolódó cikk: |