Elhunyt Ligeti András
A Zeneakadémia Karmester és Karvezető Tanszékének egykori tanára 68 évesen távozott az élők sorából.
Ligeti András 1953-ban Pécsett született. 17 évesen felvételt nyert a Zeneakadémiára: 1970 és 1976 között a hegedű szakon Halász Ferenc, 1974-től 1979-ig pedig a karmesterképzőben Kórodi András tanítványa volt. Hegedű tanulmányai befejezése után közvetlenül az intézmény tanársegédje és a Magyar Állami Operaház koncertmestere lett. Megnyerte 1975-ben a budapesti Weiner Hegedűversenyt, valamint 1980-ban az Indiana University versenyét. 1980–81-ben Karl Österreichernél tanult Bécsben Solti-ösztöndíjasként.
1981-től 1985-ig a Magyar Állami Operaház karmestere volt, 1986-tól a Mahler Ifjúsági Zenekart irányította Claudio Abbado asszisztenseként. Szintén 1986-ban lett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestere, majd 1993-ban igazgató karmestere. 1997 és 2007 között a MATÁV (később Telekom) Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója volt, ahol külön célként tűzte ki a fiatal pályakezdő zenészek tehetséggondozását. A 90-es évek elejétől dolgozott intenzíven a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával, generációkat tanított és készített fel a zenekari pályára. 2001-ben a West Australian Symphony Orchestra művészeti vezetője és első állandó vendégkarmestere, 2005-ben pedig a Taipei Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója lett. Olyan neves zenekarokat vezényelt vendégkarmesterként, mint a Suisse Romande zenekar, az Izraeli Filharmonikusok, a BBC Filharmonikusok, a Drezdai Filharmonikusok, a Bergeni Filharmonikusok, a Japanese Chamber Orchestra és a római Santa Cecilia Akadémia zenekara.
Előadóművészként és karmesterként számos kortárs kompozíció – köztük Kurtág György, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Luciano Berio és Alfredo Casella alkotásai – ősbemutatója, illetve magyarországi premierje fűződött nevéhez, emellett fontos helyet foglalt el munkásságában Bartók Béla és Igor Stravinsky életműve.
1976-tól tanított a Zeneakadémián, előbb a hegedűsöket képezte, majd később egyetemi docensként a karmesterképzőn oktatott, a 2009/2010. tanévben a Karmester és Karvezető Tanszék megbízott vezetője volt.
Munkásságát 1988-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1988-ban és 2001-ben Bartók–Pásztory-díjjal, 2002-ben Magyarország Érdemes Művésze díjjal, valamint 2007-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
Ligeti András (fotó: Zeneakadémia/Schiller Kata)
A karmesterségről vallott filozófiája máig példaként áll tanítványai előtt: nem a csillogásban fürdeni vágyó szólóművész szerepét, hanem a zeneszerző és a muzsikusok közötti híd szerepét hangsúlyozta, mely a keze alatt híddá szilárdult a zeneszerző és a közönség között is. Az általa készített lemezek ma is élő üzenetet hordoznak: romantikus és 20. századi felvételeit majd minden zenekedvelő ismeri, hajdani pécsi iskolatársával, Jandó Jenővel készült Mozart-zongoraverseny-sorozata etalonná nemesedett.
Tanításában fontos szerepet játszott hegedűművész-identitása is. Egy 2011-ben készült interjúban arra a kérdésre, hogyan fér meg egymással a hangszeres művész és a karmesterség, hiszen mindkettő egész embert kíván, azt válaszolta: „Úgy, hogy két ember helyett élek”. Gyakran tanított hangszerrel a kezében, hogy a jó vonós frazeálást élőben mutassa be, és azt megéreztesse a karmesternövendékekkel is.
Tanítása szerteágazó területeket foglalt magába, mégis, a karmesterség origója körül szerveződve külön stúdiumokként is megállták volna a helyüket: a zenekari hangszer- és színkezelés, a művek memorizálásának analitikus technikája, a próbafolyamatok tervezése, és folytathatnánk a sort. A karmesternövendékek, vagy zenekari próbákon a művészek mindig számíthattak jó szándékú tanácsaira.
Fájó, hogy érdemeiről immár múlt időben kell fogalmazni. Ligeti András beírta magát a Zeneakadémia Aranykönyvébe, emlékét tisztelettel őrizzük.
Dr. Kutnyánszky Csaba
a Karmester és Karvezető Tanszék vezetője, rektorhelyettes