Elhunyt Molnár Ágnes
A Kamarazene Tanszék egykori tanára április 26-án, 95 évesen távozott az élők sorából.
Molnár Ágnes 1925. március 24-én, Budapesten született. Tanulmányait 1933 és 1946 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű szakán Waldbauer Imre és Zathureczky Ede növendékeként végezte, de tanította még többek közt Weiner Leó, Kodály Zoltán, Molnár Antal, Ádám Jenő és Kósa György is. 1946-tól 1984-ig az Állami Hangversenyzenekar szólamvezetője volt, 1986 és 1997 között a Zeneakadémián tanított vonós kamarazenét. Férjével, Kemény Endrével együtt megalapította a Molnár-Szilvásy Vonósnégyest, mellette pedig a Bartók Béla Kamarazenekar koncertmestere volt. Szólistaként és kamarazenészként gyakran játszott a Zeneakadémián, az Országos Filharmónia Semmelweis utcai kamaratermében és a Magyar Rádió stúdiókoncertjein. 1982-ben Munka Érdemrenddel, 1987-ben Bartók–Pásztory-díjjal tüntették ki.
Molnár Ágnest június 26-án, pénteken 9.45-kor búcsúztatják a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában.
„Nyugdíjba vonulása után Banda Ede a Zeneakadémiára hívta, ahol nyolc éven át kamarazenét tanított, nyelvtudásának köszönhetően nemcsak hazai, hanem külföldi növendékeknek is. Nem szokás a „pálya” körében említeni, de mint sok alkalommal közelről élvezője, nem rejthetem véka alá a saját, Ábel Jenő utcai otthonukban és más helyszíneken zajlott házikoncerteket, vagy „csak” együtt muzsikálásokat, amelyekben Kósa György, Schiff András, Lantos István, vagy épp a kanadai Anton Kuerti ült a zongoránál, s amikből Molnár Ágnes és Kemény Endre mellett gordonkás lányuk, Krisztina is mindinkább kivette a részét. Néhány nappal április 26-i halála előtt beszéltem vele utoljára, amikor még mindig kedves CD-i hallgatásával múlatta az időt. Hiszen vérbeli muzsikus volt. Akinek hiányzott, hogy már nem lehet kezében a hegedű, de akitől elvehetetlen volt a zene.”
(részlet Hollós Máté nekrológjából, a teljes szöveg a Parlando oldalán olvasható)