Elhunyt Párkai István

2023. március 17.

A Karmester és Karvezető Tanszék egykori tanára, az egyetem volt tanszékvezetője, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Liszt-díjas kóruskarnagy életének 95. évében távozott.

Párkai István 1928-ban született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait először zongora szakon kezdte Ambrózy Bélánál 1938-ban, amit a II. világháború után, 1953-ban tudott befejezni. Eközben 1950-től 1955-ig a karmesterképzőn is tanult Somogyi László osztályában.

1953-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karvezetés tanszakán volt tanársegéd, később adjunktus, docens, majd egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár- és karvezetőképző szak tanszékvezetője, nyugdíjba vonulása után professor emeritus. Oktatott emellett a Népművelési Intézet (későbbi nevén Magyar Művelődési Intézet) által szervezett karnagyi tanfolyamokon, valamint hazai és külföldi mesterkurzusokon.

1963-ban alapította meg a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelynek harminc évig vezető karnagya volt. Az énekkarral számos európai országban és az Egyesült Államokban is fellépett, díjat nyert velük Spittalban, Arezzóban, Middlesbrough-ban és a BBC kórusversenyén. Nagy érdeme volt abban, hogy a kórusok repertoárja új magyar művekkel, köztük a mindenkori legfiatalabb zeneszerzők alkotásaival, ugyanakkor kortárs külföldi komponisták darabjaival gazdagodhatott. A hatvanas években amatőr kórusok és zenekarok élén is jelentős előadások fűződtek a nevéhez, többek közt Purcell Dido és Aeneas és Gluck Alkesztisz című operájának hangversenyszerű előadása. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kórusának vezetőjeként szólaltatta meg együttesével Liszt, Kodály és más szerzők nagyszabású kórusműveit.

Több mint fél tucat lemeze jelent meg a Hungaroton gondozásában, A kórusvezénylés alapjai címmel tankönyvet jelentetett meg.

A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.

Munkássága elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1995-ben és 1997-ben Artisjus-díjat, szintén 1997-ben Bartók–Pásztory-díjat, 2004-ben KÓTA-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat vehetett át. 1998-ben megkapta a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 2001-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki.

Párkai Istvánt a Zeneakadémia saját halottjának tekinti.

 

 

94 éves korában elhunyt Párkai István, a Nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar karmester, karvezető, tanár, a legnagyobbak egyike. Életéből 84 évet töltött a Zeneakadémia falai között – diákként, oktatóként, professzorként. 1981-től 1997-ig volt a Középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszékvezetője. Évtizedekig vezette a Zeneakadémia kórusát, de vezényelte az ország valamennyi hivatásos együttesét is. Az általa megalakított és három évtizeden át rendkívüli sikerrel működött Liszt Ferenc Kamarakórus élén missziónak tekintette a fiatal szerzők műveinek bemutatását. Rádiófelvételei, lemezei, írásai mindmáig útravalóul szolgálnak karnagy-generációknak. Párkai tanár úr 80. születésnapja alkalmából tanulmánykötet készült, a kötet előszavában írt gondolatok máig érvényesek: „Talán nincs is olyan karnagy hazánkban, aki ne került volna Párkai István tanár úr művészetének hatókörébe. Dosztojevszkij híres, Gogolra vonatkozó szólását ide igazítva, azt mondhatjuk: mi mindannyian Párkai tanár úr köpönyegéből bújtunk elő.”

Párkai tanár úr igazi mester volt: tanácsai, bölcs megjegyzései, alapos és átgondolt vezetése révén vált tanári műhelye egyfajta Párkai-iskolává, ahol a növendékek elsajátíthatták a kórusvezetés szakmai titkait, ahol felvértezhették magukat a különböző stíluskorszakok jellemzőivel, ahol karnaggyá válhattak. Mi, a kollégái is sokat köszönhetünk neki, tekintélyt parancsoló tudása szinte utolérhetetlen volt; egy-egy mondatát, tanácsát máig őrizzük. Kitüntetésnek, ajándéknak éreztük, hogy mellette dolgozhattunk.

Fájó, hogy e sorokat múlt időben kell megfogalmaznom, egy igazi példakép távozott most közülünk, és vele egy korszak kerül távolabb tőlünk. Tanítványai voltunk és maradunk, míg élünk, szellemi hagyatéka a kitörölhetetlen örökségünk – köszönet és hála érte. Nyugodj békében, Tanár Úr!

Dr. Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes, a Karmester és Karvezető Tanszék vezetője