Magyarország, ahol ma is alig élnek többen tízmilliónál, annyi muzsikust és oly sok kiváló zeneművet adott a világnak. Hálás vagyok, hogy ott születtem, és ott tanulhattam.

Solti György

Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla

2022. október 2.

A magyar jazz ikonikus alakja 80. életévében távozott.

Szakcsi Lakatos Béla, zeneszerző és zongoraművész, a Nemzet Művésze 1943-ban született, a Bartók Béla Konzervatóriumban tanult, majd a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival mutatkozott be. A hetvenes évektől több mind egy évtizeden át tanított jazz-zongorát a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.

1972-től a Rákfogó együttes, majd 1980-tól a Saturnus együttes tagjaként Szakcsi Lakatos Béla fontos szerepet játszott a fúziós zene hazai terjedésében. Koncertjein ötvözte a jazz és a kortárs improvizációt olyan progresszív előadásokat létrehozva ez által, amelyekben egyaránt reagált más zenei műfajokra: a klasszikus- és a kortárs zenére, a népzenére. Musicaleket is írt: a 2004-ben megjelent Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány jazz műfajteremtő darabja lett. 16 albumot adott ki, amelyeken gyakran neves zenésztársai közreműködtek. 2022-ben Érdemes művész lett, előtte 1987-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Prima díjjal ismerték el munkásságát. 2014 óta volt a Nemzet Művésze.

Szakcsi Lakatos Béla személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével, távozása pótolhatatlan veszteség – írja a művész halálát elsőként hírül adó Magyar Jazz Szövetség.

 

Mély megrendüléssel ért minket a hír, hogy Szakcsi Lakatos Béla eltávozott közülünk. Béla a magyar zenei élet, ezen belül a magyar jazz egyik legnagyobb egyéniséggel bíró művésze és mestere volt. Játékának minden egyes hangjában benne rejlett a tudásnak az az esszenciája, melyben az egyetemes zenetörténetet ismerő és újra gondoló művész kreativitása és a világot, valamint Istent megismerni akaró ember bölcsessége keveredett össze éteri eleggyé. Nyitottsága és zenei frissessége példaértékű: számára nem léteztek stílusok, csak lehetőségek, minden zenei szituációban gyermeki őszinteséggel és nyitottsággal vett részt és alkotott valamilyen újat és megismételhetetlent.

Béla – a mai LFZE Jazz Tanszék elődjénél –  a Bartók Konzervatórium Jazz Tanszékén tanította a zongora szakos növendékeket. Hatása azonban generációkkal később is markánsan visszaköszön nemcsak a fiatalabb jazz-zongoristák játékában, hanem az egész magyar jazzszcéna hangzásában.  A vele való együtt zenélés a legmagasabb iskoláknak felelt meg: tanított kimeríthetetlen muzikalitásával, emberségével és az emberek iránti szeretetével és alázatával. Személyében a magyar jazz egyik ikonja – vagy talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyar jazz keresztapja – távozott közülünk, aki rengeteget tett azért, hogy a magyar jazznek  sajátos hangzása legyen a jazz nemzetközi színterén. Munkássága örök érvényű  példa az utána jövő muzsikusgenerációknak – még nem is tudjuk felfogni, hogy halála mekkora veszteség a magyar zenei élet számára.

 

Bacsó Kristóf
egyetemi docens, a Jazz Tanszék vezetője