Elhunyt Szőnyi Erzsébet
A Zeneakadémia egykori tanszékvezető tanára 95 évesen távozott az élők sorából.
Szőnyi Erzsébet 1924. április 25-én született Budapesten. A Szilágyi Erzsébet Leánylíceumban a legendás énektanár és karvezető, Sztojanovits Adrienne tanítványaként szerezte életre szóló benyomásait, emellett magánúton Benczúr Aglája – a híres festő, Benczúr Gyula zongoratanár unokahúga – zongorára, Laurisin Miklós – a Zeneakadémia zeneelmélet-tanára – zeneszerzésre tanította. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán több tanszakon szerzett diplomát; a középiskolai tanárképző (1944/45) és a zongora tanárképző (1945–1947) mellett – ahol Szegedi Ernő és Weiner Leó irányításával tanult –Viski János osztályában végzett zeneszerzés-tanulmányokat (1943–1947), továbbá mély benyomást gyakoroltak rá Kodály Zoltán népzeneórái. Még akadémistaként elkezdett tanítani korábbi iskolájában és a Főiskola gyakorlóiskolájában, majd a Főiskolán oktatta a leendő muzsikusok generációit 36 éven keresztül. 1947-48-ban a párizsi Conservatoire-ban Tony Aubinnél folytatta zeneszerzői tanulmányait, Nadia Boulangernál zongorakíséretet, Olivier Messiaennál esztétikai analízist tanult.
Sokat köszönhetett Kodály Zoltán támogatásának, útmutatásának. A Mester bizalmát jelezte az is, hogy az 1945-46-os tanévben helyettesítőjeként Szőnyi Erzsébetre bízta a népzene tanítását. További tantárgyaiban is szorosan kapcsolódott Kodály útmutatásaihoz: szolfézst és módszertant tanított, valamint vezette a gyakorlati tanítást is. E meghatározó kapcsolatnak egyik fontos és szélesebb szakmai körben is hatásos eredménye az ötvenes években született A zenei írás-olvasás módszertana című munkája. Az évtizedes gazdag személyes tapasztalat és a zenei készségek általános fejlesztésére vonatkozó kodályi útmutatás a szolfézs keretében találkozott a gyakorlati szempontokat szem előtt tartó, a nyolcvanas években a legmagasabb fok zárókötetével bővített munkában, mely a nemzetközi szakirodalomban is ismert útmutatás.
A különböző tanszakokon (fúvósoktól a zeneszerzésig és a karvezetésig) számos tanítványa szerzett országos, sőt nemzetközi hírnevet. 1960-tól nyugállományba vonulásáig, 1981-ig vezette a Középiskolai Énektanár- és Karvezetőképző Tanszakot. Főiskolai oktatómunkája mellett részt vállalt a magyar zenei nevelési módszerek, a Kodály-koncepció nemzetközi terjesztéséből is. Öt földrész számos országában tartott előadásokat, vezetett tanfolyamokat. A Magyarországra látogató külföldiek képzésében is aktívan részt vett, többek között az Esztergomi Nyári Egyetem keretében általa alapított kurzusokon.
Zeneszerzői életműve szinte minden műfajt felölel, a pedagógiai célú hangszeres és énekes daraboktól a kamarazenéig, a daloktól a zenekari és színpadi alkotásokig. A zenei közéletben is szerepet vállalt: évekig tagja volt az ISME vezetőségének és a Nemzetközi Kodály Társaságnak, valamint társelnöke volt a Bárdos Lajos Társaságnak és a Magyar Kodály Társaságnak.
Szőnyi Erzsébet 1992 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, és 2006 óta a Pittsburgh-i Duquesne Egyetem díszdoktora. Zeneszerzői és zenepedagógiai munkássága elismeréseként 1947-ben Liszt-díjat, 1948-ban Rózsavölgyi-díjat, 1959-ben Erkel-díjat, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést, 1995-ben és 2004-ben Bartók–Pásztory-díjat, 2000-ben Kiváló Művész elismerést, 2001-ben Kodály Zoltán-díjat, 2004-ben Magyar Örökség Díjat, 2006-ban Kossuth-díjat, 2007-ben Magyar Művészetért Kodály Zoltán Emlékdíjat, 2011-ben Prima-díjat, 2014-ben a Nemzet Művésze címet, 2019-ben Budapestért-díjat vehetett át.
Bár életművében a zeneszerzés és a zenepedagógia azonos súllyal volt jelen, saját bevallása szerint zeneszerzéssel csak akkor foglalkozhatott, ha arra maradt ideje. Mégis, művei Messiaen és Kodály hatását is szintetizálva olyan egyéni hangon szólaltak meg, melyek nem csupán valós, járható utat mutattak a fiatalabb zeneszerző-generáció számára is, de mára halhatatlanná nemesültek.
Szőnyi Erzsébet majd egy évszázados jelenléte sosem volt csupán szemlélődő. A Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumtól a Zeneakadémia tanszékvezetői katedrájáig mindvégig fiatalos lendülettel alkotott és tanított. Tehetsége és szakmai tudása olyan elhivatottsággal párosult, melynek révén nem csupán a hazai zeneoktatás megalapozásában töltött be meghatározó szerepet, de kitöröltethetetlen nyomot hagyott a kodályi elvek nemzetközi elterjesztésében is. Denise Bacon, a Kodály Center of America zenepedagógiai intézet alapító-igazgatója egy évtizeddel ezelőtt munkásságának jelentőségét így idézte fel: „Az ő legmagasabb rendű zenei műveltsége, pedagógiai rátermettsége, zeneszerzői tehetsége jelentősen alakította azon szerencsések pályafutását, akik tanítványai voltak, vagy más módon kerültek hatása alá.” Több nyelvre lefordított zenepedagógiai írásai, könyvei a mai napig meghatározó részét képezik a zenetanárok tudás-forrásának.
A zenepedagógia magas minősége iránt mindvégig kérlelhetetlenül elkötelezett, ugyanakkor derűs egyénisége sokunk számára példakép volt. Volt tanítványainak sorsát és életpályáját a diplomaszerzésük után is nyomon követte, ahogyan egy interjúban fogalmazott, az a „szenvedélyévé vált”. De ennél többet is tett, ahogyan Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora a 95. születésnapján elmondott köszöntőjében fogalmazott: „Részben neki köszönhetően váltunk közösséggé mi, akik fontosnak tartjuk a magyar zene, a magyar népzene, a magyar zeneoktatás ügyét”.
Szőnyi tanárnő nemzeti értékként tisztelt életműve követendő példaként áll előttünk, emlékét szeretettel őrizzük.
(Dr. Kutnyánszky Csaba oktatási rektorhelyettes, tanszékvezető búcsúja)