Liszt szerepe a zongorajátszásban ugyanaz, mint Euklideszé a geometriában.

Alan Walker

Elhunyt Wilheim András

2022. január 20.

A Zeneszerzés Tanszék egykori tanára 72 évesen távozott.

Wilheim András 1949-ben született Székesfehérváron. 1974-ben diplomázott a Zeneakadémia zenetudományi tanszakán.

1990-ig a Bartók Archívumban dolgozott, majd az Editio Musica megbízásából ő gondozta Kurtág György műveinek megjelenés előtt álló katalógusát.

Kutatóként szakterülete a XX. század zenéje volt: tanulmányai jelentek meg Bartókról, Satie-ról, Varèse-ről, Webernről, Cage-ről.

Az Új Zenei Stúdió tagjaként rendszeresen fellépett hangversenyeken, és több lemezfelvételen működött közre szólistaként, illetve művészeti vezetőként. 2007-ben ő mutatta be Stravinsky Threni című darabját. 1980-tól rendszeresen tartott előadásokat a szombathelyi Bartók Szemináriumon, 1995-ben meghívott előadója volt a Centre Acanthes avignoni zenei szemináriumnak.

Wilheim Andrást a Zeneakadémia saját halottjának tekinti.

 

fotó: Zeneakadémia / Tuba Zoltán

 

1979-től tanított négy évtizeden át a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékén Formatan és analízist, 20. századi stílustörténetet, valamint Kortárs zenét, emellett számos disszertáció témavezetője volt a Doktori Iskolában.

Munkásságát 1979-ben Párizsban (az Új Zenei Stúdió tagjaként) Kassák-díjjal, 2005-ben itthon Erkel-díjjal ismerték el.

 

Wilheim András évtizedeken keresztül fáradhatatlanul, szenvedéllyel mondta, magyarázta, mutatta a zenét a zeneakadémista zeneszerzőknek, zenetudósoknak, hangszereseknek. Ikonikus alakjává vált zenei életünknek. Nem ritkán meghökkentő állításaival gondolkodásra sarkallt, pörölt, ellentmondott, felfedezett, ledorongolt, összetört, újraépített. Szeretett, rajongott, gyűlölt, majd újra szeretett. Élete volt a tanítás, a növendékeit feltétlenül szerette, követte mindenkinek a sorsát, aggódott mindenkiért. Hallgatói is viszontrajongtak érte, hiszen megérezték, hogy András nekik akarja adni mindazt, amit zenéről tud és fontosnak tart. Egy nagy generáció emblematikus tagja, Kurtág és Cage egyik, ha nem legavatottabb ismerője volt. Róluk a nagy könyv, a nagy analízis nem készült el, azt nem hagyta itt nekünk. De itt hagyta azt a megalkuvást nem tűrő, fanatikus, kérlelhetetlen hitet az igazságban, a zenében, így zeneszerző és hangszeres tanítványai számára egyaránt utat mutatott. Ha András olvasná e sorokat, azt hiszem, alaposan kijavítaná, nem értene egyet, talán még a névelőkkel se. De a szívében lakozó mérhetetlen szeretetével, amit gyakran meg tudott mutatni, egy mosollyal megbocsájtana nekünk, itt maradtaknak, akik próbáljuk ügyetlen szavakkal méltatni különös, nagy hatású életművét.

Fekete Gyula, a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékének vezetője, rektorhelyettes