Kodály egyik legjelentősebb tanítványáról emlékeztek meg Londonban
Seiber Mátyás születésének 120. évfordulója alkalmából a brit főváros Liszt Intézetében, a Zeneakadémia és a Royal College of Music közreműködésével mesterkurzust, koncertet, kiállítást és panelbeszélgetést is rendeztek.
A nagyszabású eseménysorozat részeként május 2-án és 3-án a londoni Liszt Intézet (Magyar Kulturális Központ) újonnan megnyílt épületében, a Trafalgar tér közvetlen közelében a Zeneakadémia tanára, Stachó László kétnapos mesterkurzuson tanította Seiber kamaraműveit két zeneakadémista hallgató, a hegedű szakos Sárréti Márton és a cselló szakos Rátkay Áron, valamint a Royal College of Music két hallgatója, Christian Hoddinott (klarinét) és Sophia Lim (zongora), továbbá a Zeneakadémián idén doktorált énekművész, Bódi Zsófia részvételével.
A május 4-i teltházas születésnapi koncerten mellettük Tyrone Landau és Norbert Meyn énekművészek (utóbbi a londoni Royal College of Music oktatója, az esemény szakmai szervezője) működtek közre, gitáron Koltai Kata (Royal Academy of Music), zongorán pedig Stachó László és Christopher Gould. A hangverseny műsora a sok kultúrában és zenei stílusban zseniális otthonossággal mozgó Seiber életművének sokrétűségét tükrözte. Megszólalt egy korai, Kodállyal folytatott zeneakadémiai tanulmányai során írt, évtizedekkel később revideált kompozíciója (Sarabande and Gigue in Old Style), pasztorálmuzsikája (Andantino Pastorale), bartóki hatásokat asszimiláló klarinét–cselló–zongora triója (Introduction and Allegro), a II. világháború alatt csellóra és zongorára született megrázó erejű duója, a Phantasy, valamint a virtuóz, atonális, hegedűre és zongorára írt Concert Piece. Ugyancsak felcsendült a három szeriális, szatirikus Morgenstern-dal énekhangra és klarinétra, a Négy francia népdal (énekhangra és zongorára), a katartikus To Poetry dalciklusa, valamint egy gitárra és énekhangra komponált, 2024 végén felfedezett kéziratban található muzsikája is, amely három kis Yeats-dal énekhangra és gitárra (Minnaloushe Songs). Még Seiber néhány Londonban írt kabarédala is elhangzott, s a koncertet különleges élmény zárta: a Nagy-Britanniában legendás 1952-es rajzfilm – egy ugyancsak magyar emigráns, John Halas (Halász János) alkotása –, A bagoly és a cicó (The Owl and the Pussycat) Seiber által komponálta zenéjét a hatperces film vetítése alatt élőben játszották az előadók.
A hangversenyt megelőzően panelbeszélgetés zajlott az esemény szakmai szervezője, Norbert Meyn vezetésével, valamint Seiber Mátyás lánya, Julia Seiber Boyd nyugalmazott történész és jogász, az esemény díszvendége, Florian Scheding zenetörténész, a bristoli egyetem oktatója és Stachó László részvételével.
A londoni Liszt Intézet igazgatója, Zákonyi Botond nyitotta meg a Norbet Meyn által megtervezett kiállítást Seiber életművéről, s mellette a Royal College of Music vándorkiállítása is látható volt: a „Music, Migration, and Mobility” című tárlat Seiber és az Európából a nácik elől menekülve érkezett többi híres emigráns muzsikus Egyesült Királyságban betöltött jelentőségét emelte ki.
A Bartók és Kodály által egyaránt igen nagyra becsült Seiber Mátyás (1905–1960) életútja a zeneakadémiai tanulmányait követően Frankfurtban folytatódott, ahol még a hitleri hatalomátvétel előtt megalapította a világ első zeneakadémiai jazz-tanszékét, élete utolsó három évtizedében pedig Angliában élt, ahol rendkívül elismert zeneszerzés-tanárként működött, kompozícióit pedig olyan rangos előadóművészek felkérésére írta, mint például Varga Tibor, Max Rostal, Dennis Brain, Julian Bream vagy Peter Pears. Alapító tagja volt a legrangosabb brit kortárszenei szervezetnek, a Society for the Promotion of New Music-nak, valamint a Morley College tanára, mely az Egyesült Királyság egyik legrégebbi és legelismertebb felnőttoktatási intézménye, különösen a művészetek és a zene területén. Számos Seiber-kompozíció – például a Leichte Tänze zongorára (amelyet Bartók Béla is rendszeresen játszatott Péter fiával, mikor zongorázni tanította), a Jazzolette-ek, modernista kamaraművei, „nonszensz” dalai, valamint kórus- és zenekari művei, illetve az 1954-es Állatfarm című rajzfilmhez írt kísérőzenéje – mindmáig népszerűek maradtak.
Az esemény szervezője a londoni Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ volt, támogatói pedig a Mátyás Seiber Trust és a komponista zeneműkiadója, a Schott.
