Lehotka Gábor nekrológ

Nekrológ

Lehotka Gábor, a Liszt Akadémia nyugalmazott tanára, orgona tanszakának egykori vezetője 2009. december 29-én elhunyt.

Talán hosszantartó betegségével függött össze, hogy egy évvel ezelőtt, amikor 70. születésnapját ünnepeltük a Tanácsteremben, tanárként elbúcsúzott a Zeneakadémiától, ahol 1975 óta tanított. Nagy tudású muzsikus volt, nemcsak orgonaművész, hanem zeneszerző és orgonaszakértő is, aki 1963 és 1989 között talán a legfoglalkoztatottabb orgonista volt az akkori Magyarországon.

1938-ban született, Vácott. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Első tanára Pikéthy Tibor zeneszerző, a váci székesegyház orgonistája volt, később Hammerschlag Jánostól, Halász Kálmántól és Gergely Ferenctől tanult, majd a Zeneakadémián Pécsi Sebestyén tanítványa lett.

Zeneszerzést Sugár Rezsőnél és Szervánszky Endrénél hallgatott. Tanári pályafutását a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte, és tíz éven át ott és a Zeneakadémián párhuzamosan tanított.

Rengeteget koncertezett Magyarországon és külföldön egyaránt. Közel ötven hanglemezfelvételt készített. Közreműködött budapesti, kecskeméti, szekszárdi, szombathelyi és váci orgonák létrehozásában. Pályafutása során megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1974), 1978-ban Érdemes művész lett, 1983-ban diplomával jutalmazta a Kodály Társaság. 1986-ban Művészeti Lovagrendet kapott Franciaországban, 2005-ben a Cambridge-i Életrajz Központ tüntette ki.

Kevésbé ismert zeneszerzői életműve: orgonaművek, kamarazenei kompozíciók, zenekari művek, zongoradarabok, kórusművek kerültek ki a keze alól. Három könyvet írt: „Az én hangszerem, az orgona” (1993), Gorsium orgonaiskola (2000), Az orgonatanítás módszertana (2000).

Generációkat oktatott. Emlékét tanítványai és kollegái megőrzik.