"Liszt életműve olyan, mint egy feneketlen tenger"

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a genfi La Haute École de Musique de Genéve közt létrejött „Két zenei géniusz, Liszt és Bartók zarándokévei Svájcban és Magyarországon" című együttműködési projekt keretében 2013 decemberében, Genfben rendezett, Bartók vonósnégyeseivel foglalkozó workshop folytatásaként 2014 áprilisában Liszt zongoraművei kerültek terítékre. Ismét a genfi zeneakadémia volt a workshop helyszíne, a workshop a svájci és magyar ihletésű zongoraműveken túl Liszt budapesti és genfi kötődéseiről is szólt. A Zeneakadémiát Dráfi Kálmán, a Billentyűs és Akkordikus Tanszék vezetője és négy zongorista hallgató képviselte. A workshopon szerzett élményekről, és Liszthez fűződő kapcsolatukról az egyik résztvevő hallgatót, Csabay Domonkost, és a Zeneakadémia tanszékvezető tanárát kérdeztük.

- Professzor úr, először azt árulja el, hogyan jelölték ki a óriási Liszt-életműből a javasolt repertoárt?

Dráfi Kálmán: A kurzus Svájcban zajlott, ez remek apropót adott ahhoz, hogy ösztönözzük a résztvevőket az Années de Pèlerinage első, „svájci" kötetében szereplő darabok megtanulására. Természetesen nemcsak a helyszín miatt szerettük volna, ha e művekkel készülnek a hallgatók, hanem azért is, mert még a Liszt zenéjével behatóbban foglalkozó zongoristák is ritkán tartják repertoáron a kötet darabjait. Viszonylag fiatalkori művekről beszélünk, a Zarándokévek első kötetének darabjai Lisztnek egy filozofikus, elgondolkodó oldalát mutatják be, kevésbé sziporkázó, virtuóz és színpadszerű darabok, mint például a valamivel később született Magyar rapszódiák. Meglepő módon főleg a svájci hallgatók választottak más darabokat, többen hozták valamely magyar rapszódiát, a Spanyol rapszódiát vagy a Dante-szonátát.

- Domonkos, te mivel készültél a kurzusra?

Csabay Domonkos: Mivel a genfi kurzus Liszt két nagy korszakát és két, egymástól eltérő arcát mutatta be, megismerhettük az ünnepelt koncertzongoristát, az ifjú világpolgárt, aki a genfi konzervatórium alapításánál bábáskodott és találkozhattunk a mélyen vallásos, ferences abbéval, aki életének utolsó szakaszát Róma, Weimar és Budapest között osztotta meg. Három darabbal kellett készülnünk, köztük Liszt kései, „budapesti" korszakának egy művével és egy magyar rapszódiával: én a XIII. magyar rapszódiát, a Csárdás obstinée-t és a Weinen, klagen-variációkat választottam. Hamar kiderült, hogy két tanár négy-négy órát tart nekünk, kihasználtam a lehetőséget és ezekhez hozzátettem még a II. h-moll balladát is – végül is ezt játszottam a zárókoncerten.
 

Csabay Domonkos
 

- Nyilván különleges helyet foglal el Liszt zenéje a tanulmányaidban. Mióta és miért?

Cs. D.: A 2011-es jubileumi Liszt-év során rendeztek egy versenyt, amelyre én is neveztem, így aztán egy hatalmas anyagot kellett megtanulnom. Korábban, konzis éveimben is játszottam a darabjait, de nem tartoztak a kedvenceim közé. Felnőttebbé kellett válnom, hogy megértsem, miben rejlik a zsenialitása. Azóta folyamatosan új dimenzióit és mélységeit ismerem meg a – szerintem alaptalanul – felszínességgel „vádolt" Liszt-zenének.

- Domonkos, mi az, amit a genfi közeg tett hozzá a Liszt-képedhez?

Cs. D.: Sylviane Deferne nagyon alaposan és részletesen foglalkozott a darabok technikai részleteivel, de a művek eszmei tartalmára is rávilágított. Nelson Goerner, az argentin származású zongoraművész főként a különböző hangszínek változatosságát, a forték mélységét emelte ki. Ami külön érdekessége volt a workshopnak, hogy nem csak a zenével foglalkoztunk, hanem felkutattuk Liszt genfi életének nyomait is, így a genfi Liszt teret és a házat, melyben lakott. A helyi könyvtár őrzi Liszt naplóját, ezt is volt szerencsénk megtekinteni. A napló sokat elárul a fiatal tanárról, aki egyik növendékéről ennyit jegyzett fel: „félnótás, de sokat gyakorol", egy ifjú hölgy-tanítványról pedig csak két szót írt: „gyönyörű szemek". De nagyon érdekes volt Szabó Ferenc János, a zeneakadémiai doktoranduszának kései Liszt-művekről tartott előadása is.

- Megfordítva a kérdést: előnyt jelent-e egy magyar muzsikusnak Liszt-zenéjének értelmezésében a magyar népzene és a cigányzene ismerete?

Dráfi Kálmán: Előnyt jelent, amennyiben a (nem csak címükben) magyar vonatkozású műveket vesszük alapul. De Liszt zenéjének szépsége éppen a sokszínűségben rejlik, hiszen élt Párizsban, Weimarban és Itáliában és Svájcban, és minden kultúrát nagyon jól ismert, megértett és átérzett – ő volt az egyik első igazi európai uniós polgár. Így bár nekünk, magyar zenészeknek könnyebb megérteni a magyar zenékből, csárdásból, lassúból, frissből és cigányzenéből születő zenéket, a német vagy francia vonatkozású művekkel nekünk is épp úgy meg kell birkóznunk.
 

Dráfi Kálmán
 

- Mi az amit, egy ehhez hasonló kurzus keretében feltétlenül át kell adni egy Liszt zenéjével még csak ismerkedő fiatal művésznek?

D. K.: Számomra mindig is Liszt filozófiája volt a legfontosabb, egész pontosan a rá jellemző technikai filozófia. Voltaképp ő a „zongorázás atyja", hiszen éppen az ő idejében alakult ki a modern zongora, amely az egyik legfiatalabb hangszer. Aki megtanul jól Lisztet játszani, az megtalálja az utat Chopinhez, Brahmshoz, Bartókhoz, de akár Bachhoz is – hangsúlyozom: csakis technikáról beszélünk, hiszen stílusban igen nagy különbségek vannak a fent említett szerzők közt. Liszt hihetetlenül nagy hatással volt kortársaira éppúgy, mint a huszadik századi zongoristák nagy részére. Brahms ugyan nem ismerte el Liszt zenéjét, zongoratechnikájának hatás azonban az ő zongoradarabjaiban is felismerhető. De ugyanígy érezhetjük Liszt hatását Chopinnél, vagy akár a későbbi korszakok zongoristáinál, például az oroszoknál, Prokofjevnél, Szkrjabinnál és Rahmanyinovnál. Nekünk pedig különösen nagy szerencsénk van, hiszen a Liszt által megalapozott hagyomány a tanítványok és „leszármazottaik", így Bartók vagy Dohnányi révén a mai napig élő tradícióként létezik a Zeneakadémián.

- Tartogat még újdonságot az egyetem névadójának életműve az elkövetkező zongorista-generációk és a jövő közönsége számára?

D. K.: A legnépszerűbb darabokban és a még szinte soha nem hallott, aprócska Liszt-kottákban is mindig új felfedezéseket tehetünk. Kimeríthetetlenségét bizonyítja, hogy a huszadik századi és a mai zeneszerzők is rendszeresen visszanyúlnak Liszt zenéjéhez. Liszt egyébként maga is így dolgozott, sokat foglalkozott jóval korábbi szerzőkkel, Palestrinával és kortársaival, a tőlük vett elemeket sajátjává érlelve aztán olyan zenét írt, amely meghatározta az utána következő nemzedékek zenéjét – a schönbergi dodekafónia vagy a bartóki tengelyrendszer alapjai is megtalálhatók Liszt művészetében. Liszt életműve olyan, mint egy feneketlen tenger.

2014. május 20-24. között a Zeneakadémián folytatódik a Liszt-Bartók Workshop. A foglalkozásokat ezúttal Dráfi Kálmán és Lantos István, a Genfi Zeneművészeti Főiskola képviseletében pedig ismét Nelson Goerner és Sylviane Deferne professzorok vezetik. A kurzus részeként május 22-én 14 órától Philippe Dinkel zenetudós, a genfi akadémia rektora ad előadást, a workshop nyilvános zárókoncertjére pedig május 24-én kerül sor a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri főépületének X. termében.