Magyar Örökség díjat kapott Dobszay László munkássága

A kitüntetést szombaton adták át a Ráday Ház dísztermében, ahol a díjazott örököseként Dobszay Ágnes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének vezetője vette át az oklevelet és a kitűzőt. Az eseményen közreműködött a tanszéki kórus, a Schola Academica kamaraegyüttese, akik Szent Lászlóhoz kapcsolódó gregorián tételeket énekeltek a szép számú, akadémikusokból, tudósokból, művészekből álló közönség előtt. 

A laudációt Dobszay Ágnes mondta, hangsúlyozva: nagyon nehéz feladat egy nagy ember gyermekének megszólalni az édesapjáról úgy, hogy ne a személyes, családi kapcsolatokról beszéljen, hanem a szakmai, művészi, és sokoldalú emberi értékei kerüljenek előtérbe. „Hálás tanítványai több évtizedes távlatból emlékeznek rá, nemcsak a jó pedagógusra, hanem mint gondolkodásukat meghatározó emberre. Tudós- és zenésztársai hatalmas és szerteágazó tudásán kívül azt az alázatot emelik ki, amivel kutatásának tárgyát megközelítette, mindig a zenemű, a kotta, a népdal vagy a liturgikus szöveg legmélyebb összefüggéseinek feltárásával” – hangsúlyozta. Felidézte, hogy Dobszay László halálakor, 2011-ben Batta András, a Zeneakadémia akkori rektora, sok éven keresztül tanítványa, majd kollégája így írt róla: „a Kodály utáni magyar zenepedagógia legnagyobb alakja hagyta itt mélyen bevésődő nyomát. Dobszay László életműve oly szerteágazó és óriási, hogy mélységét és kiterjedését bizonnyal generációk fogják majd felmérni tovább vágva-építve a megkezdett utakat. (…) Eszményi tanár volt, hatalmas tudással, rendszerezett előadásmóddal, szenvedéllyel, szeretettel”.

Dobszay Ágnes arról is beszélt, hogy édesapja sokoldalú zenetörténeti érdeklődésének talán legfontosabb területe a gregorián zene kutatása és a mai egyházi gyakorlatba való visszaépítése volt. „Többször hangsúlyozta, hogy a középkori zene kutatása tisztán zenetörténeti szempontból is ugyanolyan lényeges, mint bármely későbbi korszaké, és szorgalmazta a templomi szkólák létrejöttét, a gregorián megszólaltatását a mai templomi gyakorlatban. Ezért készült el a magyar nyelvű gregorián énekrepertoár, ami ma már számos templomban a hívők mindennapi kenyere” – tette hozzá.

Arra is kitért, hogy Dobszay László könyveivel, publikációival, hanglemezeivel a zenei élet minden területén találkozunk: generációk nőttek fel szolfézstankönyvein, évtizedek óta olvassák és tanulják ismeretterjesztő összefoglalóit népzenéről, magyar zenetörténetről, egyházzenéről. Arra is felhívta a figyelmet, hogy magyar és nemzetközi zenetudósok, egyházzenészek, liturgiatörténészek, pedagógiával foglalkozó szakemberek tekintik alapműveknek édesapja tudományos könyveit, tankönyveit, publikációit, használják az általa szerkesztett kottákat, gyűjteményeket, cikksorozatokat, és viszik tovább az általa alapított konferenciákat, a Schola Hungarica élén felvett több mint 60 hanglemeze pedig a világ minden tájára eljutott, és mérföldkőnek számít a régizene területén. „Akinek megadatott, hogy tanuljon tőle, hogy járjon az óráira, hogy munkatársa lehessen, mint életük egyik legmeghatározóbb, leginspirálóbb egyéniségére emlékeznek” – mutatott rá.