Mesterhegedű kiállítás Veszprémben Auer Lipót tiszteletére

Hazai és külföldi hangszerkészítő mesterek munkáiból rendeztek kiállítást Veszprémben, a Szalézium Turisztikai Központ és a Magyar Hangszerész Szövetség szervezésében. A rendezvény tisztelgés a város szülötte, Auer Lipót hegedűművész, pedagógus előtt. A kiállítást Devich János professzor emeritus nyitotta meg. 

Megnyitóbeszédét itt közöljük:

Tisztelt Zene- és Hegedűrajongó Hölgyek és Urak!

A hangszerek birodalmában évszázadok óta folyik a harc: melyik hangszer foglalhatja el a legmagasabb méltóság trónusát, melyik hangszert illeti meg a királyi cím. Az alattvalók, ha tetszik a választók persze nem a hangszerek birodalmából kerülnek ki, hanem mi magunk, a zenét szerető vagy művelő emberek vagyunk azok, akik ezt az egyébként monarchikus címet messzemenően demokratikus szempontok szerint adományozzuk. A két „trónkövetelő” mondanom sem kell, az orgona és a hegedű.

Az előbbi, az orgona, fanfárok kíséretében hirdeti a bölcsességet, a többszólamúságot, a méltóságot, nagyhangúan dicséri az Istent, kinek házában van az otthona. A glóriát maga festi pompás építménye köré. Hangja hallatán lekapjuk fejünkről a kalapot és térdre borulva dicsőítjük az örök Istent. Mi lehet akkor több, mi lehet nagyobb az orgonánál? Ezt a kérdést tették fel egy beszélgetés folyamán Bozay Attilának, a szomszédos Fűzfőn született zeneszerzőnek. Attila így válaszolt: „mi több?, mi nagyobb?  Egy szál hegedű!”

Igen, a hegedű az, ami – vagy talán „aki” – képes megeleveníteni az emberi mozgást, közvetíteni a gondolatokat és felidézni az érzelmeket. Hiszen ez a hangszer tud katedrálist emelni a Chaconne-ban, imádkozni Beethoven kései vonósnégyeseiben, villámlani és mennydörögni Vivaldinál, szerelmet vallani, gondtalanul dalolni, vadul duhajkodni, boldogan táncolni, mérgelődni, vigasztalni. Nem csak a templomokban, hangversenytermekben érzi jól magát. Szórakoztat kocsmákban, falusi mulatságokon, jazz-klubokban. Paganini és Dankó Pista, David Ojsztrah és Lakatos Sándor, Yehudi Menuhin és Gripelli, Kelemen Barnabás és Lajkó Félix adott és ad élményt hegedűjével szerte a nagyvilágban.

Pedig a hegedű karrierje nem minden országban indult akadályok nélkül. Például Franciaországban meg kellett küzdenie az elismertségért. Egy korabeli feljegyzés szerint, idézem:”…mindenki egyetért abban, hogy a hegedű nem tartozik a nemes hangszerek közé…”. Ezen a véleményen csak Leclair szépített valamelyest, aki szerint: „…már rendes emberek is kezükbe vesznek hegedűt!” Ám az olasz mesterek szinte megszállott igyekezete és a tökéletességre való törekvés lendülete elsöpörte a kétkedőket. A hegedű -  gyönyörű formájával és hangjának varázsos titkaival -  a hangszerkészítő mesterek legnagyobb diadala. Yehudi Menuhin fogalmazott szépen: „Ha Isten saját képére teremtette az embert, az ember saját képére teremtette a hegedűt.” Vagyis, teszem hozzá én, a hegedű a Jóisten unokája.

De nem csak emlékezünk három napon át a hegedű múltjára, hanem a remek kiállítással büszkélkedhetünk is a jelen hangszereivel. Nagyhírű külföldi és magyar mesterek tisztelegnek Veszprém város szülötte, Auer Lipót előtt azzal, hogy elhozták legújabb munkáikat. Ne feledjük! A „régi” hangszerek is voltak egyszer „újak”. Azt tapasztalom a világban, de a zeneakadémiai növendékeim körében is, hogy az előadóművészek egyre nagyobb becsben tartják az új hangszereket, a jelenlévő mesterek dicsőségére.

Auer Lipót a hegedű titkainak egyik nagyszerű kutatója és sikereiből ítélve bizonyára ismerője is volt. Európa szerte ünnepelték művészetét és csodálták pedagógiai sikereit. Tisztelettel köszöntöm Kovács Péter igazgató urat, az Auer Lipótról készült film megálmodóját és a film létrejöttének megszervezőjét.

Tisztelt fiatalok és idősebbek, tanulóéveit töltők és mesterek, amatőrök és hivatásosak, előadók és alkotók, valamennyiünk és a Liszt Ferenc Zeneakadémia nevében köszönöm a Szaléziánum Érseki Turisztikai Központnak, Veszprém város vezetőségének, a Magyar Hangszerész Szövetségnek, a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola és a Csermák Antal Zeneiskola növendékeinek, a Mendelssohn Kamarazenekar művészeinek, és mindenkinek, aki a kiállítás és a három napos találkozó megszervezésében részt vett, hogy Auer Lipót szellemében és a hangszerek királyának bűvöletében most együtt lehetünk. A kiállítást, amelynek megtekintéséhez elmélyült figyelmet, egyben nemes szórakozást kívánok, ezennel megnyitom.