Milleniumi Díjjal tüntették ki a Zeneakadémiát

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a szellemi tulajdon gyarapításáért és hatékony védelméért 2011. április 26-án a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet a szellemi tulajdon világnapja alkalmából Millenniumi Díjban részesítette.

A díj ünnepélyes átadásán Banda Ádám és Váradi László képviselte a Zeneakadémiát, zongorán Kovalszki Mária működött közre.

Roska Tamás professzor laudációjában így méltatta a Zeneakadémiát:

Egy közösség, egy nemzet boldogulásának alapját az az értékrend és kultúra jelenti, amelyet magáénak érez, és önazonosságának tekint. A magyarok számára ennek különös része a zene és a nyelv. A zene, melyben alkotói és befogadói oldalon egyaránt jeleskedtünk, és nyelvünk, mely egyben sajátos gondolkodásmódot is takar.

A mai napon, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala jóvoltából, a Liszt Ferenc emlékévre is rímelve, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a „Zeneakadémia”, millenniumi díját köszöntjük. A Zeneakadémia Nemzeti Intézmény, híre világszerte talán a legpatinásabb a magyar felsőoktatási intézmények között. Alkotó művészete, pedagógiája nem tömegképzésben, hanem sajátos, személytől személyig ható, speciális oázisban történik (noha rájuk is alkalmazták a sablon-finanszírozási keretet).

Szinte valamennyi Nobel díjas tudósunk, a művészet és a tudomány külföldre szakadt sok neves képviselője emelte ki életrajzában, hogy mennyire meghatározó volt számára a huszadik század első felében a széleskörű műveltséget adó magyar középiskola. Mindez különösen abban az időszakban, amikor Magyarországot az első világháború utáni sokk érte. Klebersberg Kúnó és mások felismerték a műveltség különös értékét egy ország életében.

Nemrég olvastam arról, hogy a zeneművészet különleges értéke többek között az is, hogy reményt ad az embernek. Azt is mondhatnám, hogy katarzison keresztül emeli fel a lelket. Mélyebben és reményteljesebben látjuk emberségünk különleges értékeit. Másképpen fogalmazva, a remény a lélek immunrendszere.

A második világháború után Kodály Zoltán módszerének a magyar iskolákba való széleskörű bevezetése nagy hatású esemény volt. Egy ország fiatalságába oltották be az igényes zene, a népdal és a kultúra értékeit a zenei nevelésen keresztül. Talán ez is segítette lelki immunrendszerünk megerősítését a következő évekre. Ideje, hogy a sikeresen tönkretett magyar zeneiskolai szervezetet az utolsó órákban megmentsük.

A Zeneakadémia nemzeti érték, a művészi zenei képzés és nevelés zászlóshajója. Szerepe ma még fontosabb! Miért? Részben, mert a sivatagban egy pohár víznek még nagyobb az értéke, meg azért is, mert a zene, a műveltség nemcsak a gazdagabb világlátás, de ugyanakkor a kutatás és innováció szellemi motorja is.

Gazdasági és társadalmi krízis kellős közepén élünk. Európa és Magyarország egy kihaló faj képét mutatja, a nemzetek innovációs versenyében lecsúszni látszik. Ugyanakkor tanúi lehetünk egy mély erkölcsi és műveltségi válságnak is. Mi lehet az európai kultúra, a zsidó-görög-keresztény kultúrában kialakult modern természettudomány és innováció megújulásának intellektuális tartaléka? Talán éppen a széleskörű, a különféle tudomány és technológiai területek együttlátását eredményező műveltségi alap, melyben új összefüggéseket lehet felfedezni.

Mindenekelőtt reményre és műveltségre, másrészt mélyebb tudásra, valamint szervezett, szolidáris cselekvésre van szükségünk.

Miben áll mindebben a zene szerepe?

Egy amerikai pedagógus kongresszuson egy bankár a következőket mondta: (idézem szavait): „A XXI. század gazdasága innováció vezérelt gazdaság...A hozzáadott értékben egyre nagyobb a koncepcionális rész... Egyre fontosabb lesz az absztrakt gondolkodásra való képesség,… a filozófia, az irodalom, a zene, a művészet és nyelvek tanítása.   ... A legtöbb új alapvető felfedezés nagyrészt interdiszciplináris, tehát különböző szakterületek ismeretének összevetésére épül...  Egyre fontosabb az élet azon élményeinek megértése, amely túlmutat az anyagi jóléten... Az élmény, amit például Mozart nagy, d-moll zongoraversenye meghallgatása jelent, kitágítja a horizontot és ugyanakkor ez az élmény hasonló egy fontos matematikai probléma megoldásának élményéhez….”.

Tehát a művészettel, a zenével való találkozás fiatal korban az ember egész személyiségét és fantáziáját gazdagítja, ugyanakkor kulcsfontosságú a szerepe az innovációban is.

Tragikus tudatlanság rejlik abban, hogy a közoktatásban éppen azok az ismeretek szorultak hátra, amelyekre ebben az életkorban a legnagyobb szükség van: a versek, a történelem, a zene, a művészeti alkotások és a nyelvek ismeretére. A természettudományos alapok (matematika, fizika, biológia) természetesen meghatározóak. Az informatika is fontos persze, de ez egy technikai részletkérdés, amit később a környezet tesz rutinná.

 „Látó” embereket akarunk nevelni. De a „látás” átvitt értelemben többet is jelent. Nemcsak érzékelést, egy objektum felismerését, illetve navigációt, hanem megértést is. Ha egy tárgyat egyszer már láttunk, azon becsukott szemmel is végezhetünk vizsgálatokat, elmélkedhetünk is rajta. Magának a megértésnek is sok szintje van. A „Kis herceg”–ben olvashattuk, hogy jól csak a szívünkkel látunk, a lényeg a szem számára láthatatlan.

„Halló” embereket akarunk nevelni, akik az állandóan dübörgő zajban és kakofóniában is meghallják egy népdal üzenetét. Akik el tudnak csendesedni, s így eljutnak az emberség mélyebb rétegeibe. Nem egy pár év alatt elavuló digitális táblát, hanem egy zongorát kellett volna adni minden iskolának.

Vannak képességeink, amelyek használatakor az intuitív és a racionális képességek keverednek: énekeljetek az elmétekkel, írja Szent Pál költőien, kettős használatuk erejét a mai agykutatás is bizonyította. Egy sikeres Magyarország kibontakozásához a zenei nevelés az egyik leghatékonyabb katalizátor! A Zeneakadémia pedig a katalizátor katalizátora.

A Milleniumi Díjról, a többi kitüntetett intézményről bővebben itt olvashat.