Nagy László kritikája Marton Éva tanítványainak operett estjéről

2011. december 1.

  Marton Éva tanítványainak operett-estje a Régi Zeneakadémián

 

               Különösen önfeledt hangulatú, magas művészi igényű operett-esttel mutatkoztak be Marton Éva tanítványai 2011. november 29.-én a Régi Zeneakadémia koncerttermében. A műfaji korlátok átjárása a Zeneakadémia Ének- és Opera-tanszékeinek komplexitását jelzi: Marton Éva tanszékvezetőként is zenés színházban gondolkodik és fontosnak tartja, hogy a fiatalok ne csak az operák és az oratóriumok világában, ill. a dalirodalom terén szerezzenek gyakorlatot, hanem az operett, sőt – mint azt a jelen koncert is bizonyította egy-egy szám erejéig – még a musical, könnyűzene világába is betekintést nyerjenek.

 

               Az est gerincét a XIX. és a XX. század klasszikusnak számító operettkomponistái, ifj. Johann Strauss, Lehár Ferenc és Kálmán Imre melódiái adták, a második részben pedig ifj. Johann Strauss A denevér c. nagyoperettjének teljes I. felvonása került színre teljes. Ezúttal is világossá vált, a sokszor lenézett operett műfaja valójában operai hangi adottságokat követel meg az előadóitól. Nem véletlenül íródott számos nagy operettszerep jelentős operaénekesek számára, a teljesség igénye nélkül pedig szinte lehetetlen felsorolni azon operaénekeseket, akiknek a nevéhez emlékezetes operett-alakítások fűződnek.

              Az est kapcsán önkéntelenül felvetődik: Marton Éva négy évtizedes pályafutása során többek között A cigánybáró Saffijáként, A denevér Rosalindájaként (többek között a bécsi Staatsoper 1976-os szilveszteri előadásán) és a Marica grófnő címszerepében tett kirándulást az operett területére.

 

             A fellépő ifjú növendékek között volt, aki csak most kezdte a tanulmányait az Ének Tanszék alapképzésén, mások viszont jövőre végeznek az Opera-tanszék mesterképzésén. Az első rész legkiegyenlítettebb hangi teljesítményét az első éves opera-szakos Vörös Szilvia nyújtotta. A 22 éves (!) mezzoszoprán A denevér Orlowsky-dalát és az operaszerzőként is ismert, kortárs amerikai zeneszerző, William Bolcom (1938-) Amor c. kabarédalát énekelte. Az énekesnő sokat fejlődött amióta ígéretesen debütált az Ének Tanszék 2009-es koncertszerű produkciójában, Händel Orlando c. operájának Medoro szerepében a Zeneakadémián. Immár kész, érett művészegyéniség: egyedi színezetű, minden regiszterben kiegyenlített, sötét, bársonyos hangja generációjának egyik legígéretesebb tehetségévé teszi. Előadóként képes láttatni, megjeleníteni a mondanivalóját és humorérzéke is figyelemreméltó.

            Sok színpadi tapasztalattal rendelkezik a szintén első éves opera-szakos karakterbariton, Gaál Csaba, aki Debrecenben már olyan figurákat alakított, mint a Turandot Pingje és Offenbach Kékszakáll c. operettjének Oscar grófja. Igazi bonvivánként, markáns hanggal és vérbő humorral adta elő Lehár A víg özvegy c. operettjéből Danilo belépőjét.

            A Vilja-dalban és a Csárdáskirálynő duettjében viszont halványabbnak tűnt a másodéves opera-szakos szubrett Jakab Ildikó: sokkal erőteljesebb hangot és drámaibb hangszínt igényel Glavári Hanna, ill. Szilvia szólama.

             A kettősben Zou You volt a partnere, aki a koncert első két nyitószámaként a Távoli hely és A mező hangja c. kínai dalokat is megszólaltatta, Marton Éva fordításában. Az első éves ének-szakos kínai tenorista igen muzikális, szép hangszínnel és jó hangmatériával rendelkezik, bár nagyon sokat kell még fejlődnie. A magyar nyelvet is kezdi elsajátítani: figyelemre méltó módon formálta meg nyelvünkön a zenei frázisokat.

            A mezzoszopránként tanuló, harmadéves ének-szakos Balogh Eszter most a szoprán-fachban próbálta ki magát: Loewe My fair lady c. musicaljének „Ma éjjel táncolnék…” c. slágerét és a címszereplő dalát énekelte Lehár Giudittájából. Kellemes színpadi jelenség és egészséges, lírai hang birtokosa; minden adottsága megvan ahhoz, hogy a későbbiekben operettprimadonnaként is bizonyítson.

              Az első rész zeneszámait Gyökér Gabriella és Alter Katalin kísérte zongorán, biztos hátteret és igazodási pontot adva a fiataloknak ahhoz, hogy tudásuk legjavát nyújtsák.

 

             A második részben a koncertpódium színpaddá változott és A denevér I. felvonása elevenedett meg Almási-Tóth András hihetetlenül mai, pergő rendezésében. A másodéves opera-szakosok – az elsőéves Gaál Csabával kiegészülve – éltek is a helyzetkomikumok lehetőségeivel és kivétel nélkül felszabadultan, a játék örömébe belefeledkezve oldották meg feladataikat. Az igen terjedelmes prózai párbeszédekben is sikeresen helytálltak, ami – operistákról lévén szó – külön méltánylandó.

 

            A hódító, bohém tenorista, Alfréd szerepében Rab Gyula parádézott: rózsaszín ingben, mobiltelefonnal a kezében már az első pillanatban felhívta magára a figyelmet. Egyaránt hatásosan udvarolt az elhanyagolt feleségnek és a kalandra vágyó szobalánynak, s ezen túlmenően a közismert operaáriák paródiáival is derűs perceket okozott a közönségnek. Igazi hajlékony lírai tenor hang – szép megoldásokat, megformált dallamíveket hallhattunk tőle. Rendezői telitalálatnak bizonyult, hogy a gyanútlan férjet megtévesztve ő alakította Blind zugügyvéd figuráját is.

             A szobalány, Adél lírai-szubrett figurájában végre megtalálta magát Jakab Ildikó, s egyelőre – az eddig látott operavizsgák tanúsága szerint is – úgy tűnik, ez számára a leginkább megfelelő szerepkör. Rosalindaként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem cseh nyelv – szociológia szakán már diplomát szerzett Ambrus Orsolyát láthattuk, aki meggyőzően alakította a házassági válságát átélő, szerelemre vágyó háziasszonyt. Vokális adottságai alapján jelenleg a barokk és a Mozart-szerepek tűnnek az igazi területének.

             A férjet, Eisensteint a tehetséges karaktertenor, Dékán Jenő formálta meg. Testes alkatával és felszabadult humorával hozta a kicsapongó papucsférj karakterét, s – már amennyire a szólama engedte – néhány szép lírai frázist is hallhattunk tőle. Dr. Falke és Frank baritonszerepében Gaál Csaba komédiázott, hangilag is meggyőzve arról, hogy karakterbaritonként helye van a hazai operaszínpadokon.

             A művet a zongorán kísérő Sándor Szabolcs tanította be az akadémistáknak. A stílusismeretéről és komplex zenei megközelítéséről tanúságot tevő fiatal korrepetitor a pescarai karmester-akadémián folytatott karmesteri tanulmányokat. 2006-ban 3. díjat nyert az orvietói a Bohémélet Nemzetközi Operakarmester-versenyen, a Magyar Állami Operaházban pedig idén októberben mutatkozott be a Simon Boccanegrában.

            Marton Éva tanítványai az operett világában is kiállták a próbát. Két nappal később újabb megmérettetésükre kerül sor: ezúttal a kortárs zene világában, Fekete Gyula szerzői estjén lépnek fel az Ének tanszék növendékei, ugyancsak a Régi Zeneakadémián…

 

                                                                                                                      Nagy László

 

Az Ének Tanszék növendékeinek hangversenye

 

2011. november 29. kedd, 19.00

Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

 

Műsor:

 

 

  1. Két kínai dal: Távoli hely / A mező hangja

Zou You BA I.

 

  1. Lehár F.: Víg özvegy - Vilja dala

Jakab Ildikó MA II.2.

 

  1. Lehár F.: Víg özvegy - Daniló belépője

Gaál Csaba MA II.1.

 

  1. F. Loewe: My Fair Lady – „Ma éjjel...”
  2. Lehár F.: Giuditta - Giuditta dala

Balogh Eszter BA III.

 

 

  1. Kálmán I.: Csárdáskirálynő - "Minden vágyam" duett

Jakab Ildikó és Zou You

 

7. J.Strauss: Denevér - Orlowszky dala

8. W.Bolcom: Amor /cabaré dal/

Vörös Szilvia MA II.1.

 

Zongorán közreműködnek: Alter Katalin (2-6) és Gyökér Gabriella (1, 7-8)

 

-szünet-

 

J.Strauss: Denevér I.felvonás

Eisenstein – Dékán Jenő, Rosalinda – Ambrus Orsolya, Alfréd / Blind – Rab Gyula,

Adél – Jakab Ildikó, Dr. Falke / Frank – Gaál Csaba 

 

Színpadra állította: Almási-Tóth András

Betanította és zongorán közreműködik: Sándor Szabolcs karmester

 

 

Tanár: Marton Éva, tanszékvezető egyetemi tanár