Pávai Istvánt köszöntötte a Zeneakadémia
Hetvenéves lett a neves muzikológus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének egyik alapítója és tanára, aki a magyar dallamvilág interetnikus vonásait kutatja évtizedek óta.
A Zeneakadémia, a Hagyományok Háza és a BTK Zenetudományi Intézet nemrég születésnapi koncerttel, aztán a napokban kétnapos konferenciával ünnepelte őt, utóbbin mutatták be legújabb, Hungarian Folk Dance Music of Transylvania című könyvét, amely az erdélyi magyar tánczenéről szóló kutatásainak eredményeit immár az angol nyelvű olvasók számára is hozzáférhetővé teszi. Az eseményen Dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora köszöntötte őt, reményét fejezve ki, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel gazdagítja tovább a népzene és az etnomuzikológia területét, ahogy eddig is tette.
Pávai István 1951-ben született Székelyudvarhelyen, 1976-ban diplomázott a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián muzikológusként, PhD-fokozatát pedig 2005-ben szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Először a budapesti Néprajzi Múzeum főmuzeológusaként és a Népzenei Osztály vezetőjeként dolgozott, majd 1994-től a Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársaként, később a Népzenei Archívum, három éve pedig a Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum vezetőjeként áll a népzene megőrzésének szolgálatában. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1995-től oktat, 2018 óta egyetemi tanárként, emellett az Egyetemi és DLA Doktori Tanács tagja, a DLA Népzene Program vezetője, és elévülhetetlen érdemei vannak az intézmény Népzene Tanszékének 2007-es létrejöttében. A Hagyományok Háza részeként működő Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum alapító vezetőjeként 2001 és 2016 között tevékenykedett, 2017-től Hagyományok Háza címzetes igazgatója.
„A magyar hagyományok vezető kutatója, Székelyföld szülötteként főként e vidék tánczenéit kutatja, munkásságának középpontjában a magyar dallamvilág más népek muzsikájával fennálló kapcsolatainak feltárása áll, főleg a román zenével fellelhető egymásra hatást vizsgálja. Dialektológiai kutatásai az egyes területek sajátosságait a nagytájak túlzottan általános szintjéről a közép- és kistájakra határozta meg, iskolateremtő módon, bevonva a vizsgálatba nemcsak a zenei és táncos felvételeket, lejegyzéseket, hanem az adott területről összegyűjtött emlékeket, emlékezéseket, régi fényképeket is” – sorolta az ünnepelt érdemeit Dr. Vigh Andrea.
Pávai István gyűjtései közül a magyar, a román, a német, a zsidó és a cigány népzene-, néptánc-, valamint néprajzi anyagai összesen több száz órányi hang- és mozgóképfelvételt tesznek ki, illetve több ezer szkennelt, archív fotó és helyszíni fényképfelvételből állnak. Mindezeket a történelmi Erdély, Partium és Moldva minden fontosabb néprajzi tájáról, szórványosan a Dunántúlról, Szlavóniából, az Alföldről, és a Felvidékről gyűjtötte. Munkája során olyan tájegységeket is felkeresett, amelyek dallamanyaga még a kutatók számára is kevéssé volt ismert. Számos díjjal és elismeréssel büszkélkedhet: 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2015-ben Szabolcsi Bence-díjjal, 2017-ben Udvarhelyszék Kultúrájáért életmű díjjal, 2018-ban Martin György-díjjal és 2019-ben a Hargita Megye Tanácsa által adományozott Kájoni János-díjjal tüntették ki.