Az Akadémián eltöltött idő alatt tanultam meg a fegyelem és a kemény munka alapjait, melynek aztán egész életemben hasznát vettem.

Solti György

Tömbösített gyakorlat helyett rendszeres zenekari próbákat tervez a régi-új tanszékvezető

2021. február 17.

Dr. Kutnyánszky Csaba egyetemi tanár idén a harmadik ciklusát kezdi meg a Zeneakadémia Karmester és Karvezető Tanszékének vezetőjeként. Ám új terveinek megvalósítását egyelőre megakadályozza a járvány, bár kollégáival együtt reménykedik, hogy újraindulhat az élet hallgatóik számára, akiket kiemelten sújt a bezártság.

„Olyan ez az időszak nekünk most, mint amikor a halat kiveszik a vízből – próbálunk túlélni, de nagyon nehéz. Nincsenek zenekari próbák, nem énekelhet a kórus, hisz pillanatokon belül válhat járványgóccá egy-egy együttes. Pótmegoldásokra kényszerülünk: zongorás próba, elképzelt zenekar vezénylése kottából… De ez a helyzet sajnos több már, mint szakmai kompromisszum. Tudjuk, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a hallgatóink ne azt érezzék, hogy elveszett egy év az életükből. De hiába adjuk meg a jegyeket, hiába lesz meg a félévük, a növendékek nem a papírért jönnek, hanem a tudásért. Kétségbeejtően furcsa helyzetek állnak elő így, hiszen online nem lehet együttest vezényelni, nem szólal meg minden, késik a hang, nem tud reagálni a karmester. Egyéni oktatással dolgozunk: zongorázzuk a darabot, máskor a hallgató beénekli a beléptetendő szólamot. Vagy olvassuk a kottát, belső hallással követjük a zenét, és mivel jól ismerem a művet, észre tudom venni, hogy „hopp, ott az alt belépéséről lekéstél, tessék jobban figyelni” – de ez azért nem normális dolog. Nem a természetes állapotunk. És csak remélni merjük, hogy az év végi vizsgákat már kórussal, zenekarral tudjuk megszervezni” – mondja Kutnyánszky Csaba.

„A terveim összeállításakor sem a járványhelyzetből indultam ki: egyik legfontosabb célom most, hogy karmester növendékeink minél több zenekari gyakorlatot szerezzenek. Abból persze sosincs elég, egyelőre azonban nem tudjuk elérni, hogy minden héten zenekar előtt állhassanak. A karvezetőknél ez nem akkora probléma, hiszen számukra rendelkezésre áll a hallgatókból álló kamarakórus, emellett ott van például az egyetem kórusa – amelyben egyébként a hallgatóink maguk is énekelnek, – és ez már jelent egyfajta gyakorlatot, vagy legalábbis rálátást a karnagy munkájára. De a karmester hallgatók számára úgy vélem, újra kell gondolnunk a jelenlegi »tömbösített« zenekari gyakorlatot. Eddig félévente hat napot töltöttek profi zenekaroknál, plusz a vizsgakoncertjeik próbaidőszakát. Ezt továbbra is megtartjuk, de a felkészítést szeretnénk kibővíteni a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával kialakított együttműködéssel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor a hallgatók zenekara felkészül egy-egy koncertre, a próbafolyamat egy részébe bekapcsolódnak a karmester növendékek. Természetesen arra biztosan nem lesz idő, hogy egész próbán a hallgató hibáit javítgassuk, miközben ő javítgatja a zenekari játékot. De amikor már biztonsággal ismerik a darabot, elsajátították a technikát a zongorás próbán, akkor a zenekar előtt állva gyakorolhatják, hogy meghallják a szólamokat, a hangszíneket, a hibákat és megtanulják az interakciót a zenekarral. Úgy gondolom, még így kis részletekben is hasznukra lesz, hogy sokkal többet és gyakrabban állhatnak zenekar előtt, és ez nemcsak nekik jelent majd jó gyakorlatot, hanem az együttesnek is.

 

Dr. Kutnyánszky Csaba (fotó: Csapó József)

A karvezető hallgatókhoz eddig is nagyon fontos előadókat tudtunk meghívni mesterkurzusokra. Fontos tervem, hogy a karmester hallgatók e téren se legyenek hátrányban. Elsőként – ha a járványhelyzet megengedi – Varga Gilbert érkezik májusban. Jelenleg is bevett gyakorlat, hogy amikor eljön hozzánk koncertezni egy-egy világhírű karmester, növendékeink beülhetnek az ő – egyébként zárt – próbáira, sőt utána beszélgethetnek vele, föltehetik kérdéseiket, tanácsot kérhetnek. De mesterkurzuson egyéni figyelmet kaphatnak, kipróbálhatják a tanultakat – ez megfizethetetlen, és gyakran életre szóló élmény. 

Abban is szeretnék kicsit több segítséget nyújtani, hogy a növendékek lássák a zenekarnál, kórusnál végzett hétköznapi munkát – a repertoár felépítését, az együttes életének megszervezését, egy koncertévad összeállítását, próbarendek tervezését, kiírását. A tanárképzésben is nagy átalakulás előtt állunk, és ez az összefüggő gyakorlatot is érinti: mi jobbnak gondolnánk, ha nem a képzés végén kerülnének ki hallgatóink egy évnyi folyamatos gyakorlatra. Többet érne, ha a négyéves – illetve a középiskolai tanárképzésben az ötéves – képzési idő során folyamatosan szerepelne óralátogatás és tanítási gyakorlat a kredithálóban. Már az első évben menjenek a diákok hospitálni, elemezzenek órát, később tartsanak meg egy-egy órarészletet, majd egy egész órát – ez így sokkal életszerűbb lenne.

Magam is nagyon szeretek tanítani. Szeretem az egyetemi közeget és ezt a korosztályt. Amikor elkezdtem tanítani, rendkívül tudatossá váltam bizonyos kérdésekben, amelyekben addig csak az érzéseimre, az ösztöneimre támaszkodtam – hiszen meg kell magyaráznom a hallgatóknak, hogy mit, miért és hogyan csinálok. De az is komoly hozadéka a tanításnak, hogy a felkészülés során még sok év után is találok olyan újdonságot akár vezényléstechnikában, akár a repertoárban, ami plusz kíváncsiságot ébreszt bennem, és elkezdem jobban beleásni magam. Vagyis úgy érzem, rengeteget kapok a tanítástól, én is jobb és több leszek, nemcsak a növendékek.

Rendkívüli megtiszteltetés, hogy harmadszorra is folytathatom a tanszékvezetői munkát. De szeretném hangsúlyozni, hogy a tanszéken folyó oktatás minőségét döntően nem én határozom meg: kiváló, rendkívül felkészült művészek és oktatók alkotják a tanári gárdát. Öröm velük együtt dolgozni. Ahogy mondani szokták, egy fecske nem csinál nyarat, nem lennénk igazán eredményesek, ha nem lennének ilyen csodálatos kollégáim.”

Címkék