Tóth Zoltán emlékezete

Tóth Zoltán 1950-ben született, brácsaművész diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte meg 1973-ban. Főtárgytanára Lukács Pál volt, kamarazenére Mihály Andráshoz járt, majd a Yale Egyetemen Raffael Hillyernél, Kanadában Székely Zoltánnál, valamint Végh Sándor mesterkurzusán tökéletesítette tudását.

1975-ben I. díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Brácsaversenyen. Versenygyőztesként Tóth Zoltán hamarosan ismert szólista és kamaramuzsikus lett. Az Éder Quartett tagjaként 1973-84-között számos hanglemezfelvételt készített, és I. díjat nyert az Eviani Nemzetközi Versenyen 1976-ban és Münchenben 1977-ben.  Szólistaként játszott a Rádiózenekarral és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral Fischer Iván, Lehel György és Kobajasi Kenicsiró vezénylete alatt. 1975 és '84 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola brácsaprofesszoraként is tevékenykedett.

1984-ben Franciaországban telepedett le, és a John Eliot Gardiner irányítása alatt álló Lyoni Opera zenekarának szólóbrácsása lett, mely pozíciót egészen 1990-ig betöltötte. Gardinerrel szólistaként is fellépett, többek között a Royal Albert Hallban Londonban, ezt a koncertet a BBC Televízió is közvetítette. Szóló fellépései mellett a Lyoni Nemzeti Zeneakadémia brácsa- és kamarazene tanáraként tevékenykedett 1987-től. A Ravel Vonósnégyes alapító tagjaként számos díjat nyert az együttessel, és rendszeresen turnézott külföldön. A zenekarral két lemezt készített a lyoni LAZER Company kiadásában, majd 1995-ben megjelent szólóalbuma, amelyen Paul Hindemith műveket játszott Boris Petrov zongoraművész közreműködésével. Előadóként és tanárként is számos meghívást kapott nyári mesterkurzusok tartására. 1995-ben megválasztották a risouli Art et Musique en Montagne Fesztivál művészeti igazgatójának.

A hatvanharmadik életévében elhunyt művész hosszantartó súlyos betegségét méltósággal viselte. Élete utolsó hónapjait Budapesten töltötte, utolsó útjára 2013. augusztus 16-án kísérték a Farkasréti Temetőben.