Ulrich Mosch

Genfi Haute École de Musique-ben végzett zenei és a Hannoveri Egyetemen folytatott német irodalomtörténeti tanulmányai után, Ulrich Mosch professzor zenetörténeti diplomát szerzett a berlini Technische Universität-en, ahol a kiváló Carl Dalhaus kurzusaira járt, majd megszerezte zenetörténeti doktorátusát. Előbb a berlini Staatliches Institut für Musikforschung Preussischer Kulturbesitz-ben volt tanársegéd (1989-1990), ezt követően 1990 és 2013 között a bâle-i székhelyű Paul Sacher Alapítványnál kinevezett zenei levéltárosa volt, ahol 25 különböző kéziratos hagyaték gondozása volt a feladata, köztük Igor Sztravinszkij, Hans Werner Henze és Luciano Berio hagyatékának megőrzése és feldolgozása.

A habilitáció megszerzése után, 2005-től óraadó docensként tanított a Salzburgi Egyetemen.

Főbb oktatási területei a XVII. és XX. század közti zenetörténet volt, különösen a zene és más művészeti ágak, főként a tánc és képzőművészetek kapcsolata.

A XIX. és XX. századi zeneértő specialistájaként (számos publikációja és kritikai kiadásai érdemes megemlíteni Sztarvinszkij Sacre du printemps / Tavaszi áldozat partitúrájának fac simile kiadását, mely a híres londoni Boosey & Hawksnál jelent meg) Ulrich Mosch kutatási területe a zene percepciójára, a hallás történetére, a zenei interpretációra és reprodukcióra, illetve a zene médiában való jelenlétének vizsgálatára is kiterjed. A párizsi Revue de musicologie olvasó szerkesztője, és a szerkesztő bizottsági tag a Positionen, a Texte zur aktuellen Muisk (Berlin), az l'Edition zeitgenössischer Musik (Bonn) című folyóiratoknál, illetve a Bâle-i Haute École de Musique tudományos Tanácsának tagja. A Genfi Egyetemen 2013 őszétől XX. századi zenei historiográfiát és zeneesztétikát tanít, illetve a zeneszerző Hector Berlioz munkásságát taglaló kurzusokat tart.