Ünnepélyesen átadták az örökösök Sárosi Bálint hagyatékát a Zeneakadémiának
Az idén száz éve született, Széchenyi-díjas népzenekutató levelezése, könyv- és kottagyűjteménye, saját műveinek partitúrái is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre kerültek.
Az adományozási szerződés október 22-i aláírásán a Zeneakadémia Könyvtárában Dr. Farkas Gábor rektor úgy fogalmazott: megtiszteltetés, hogy a népzenekutatás egyik legnagyobb alakjának hagyatéka alma materébe kerül, köszönet illeti ezért örököseit, két lányát, köztük a ceremónián részt vevő Sárosi Zsófiát, aki pedig örömét fejezte ki, hogy édesapja dokumentumai gondos kezekbe jutnak, ahol használni is fogják őket.
Dr. Bolya Mátyás, az egyetem Népzene Tanszékének vezetője, akit személyes ismeretség fűzött a három éve elhunyt Sárosi Bálinthoz, arról beszélt, hogy a szakember publikációi megkerülhetetlenek, napi szinten használják azokat az oktatásban. Hozzátette: a Zeneakadémia Könyvtárába és a Tanszékre kerülő hagyaték, a több száz könyv, kotta, valamint saját műveinek partitúrái – hiszen zeneszerzőként is diplomázott – között számos olyan dokumentum van, amely eddig nem volt közismert, ám most kutathatóvá válik. Dr. Illyés Boglárka megbízott könyvtárigazgató kiemelte: a megkapott anyagot különlegessé teszi, hogy szerepelnek benne magánlevelei és rádióműsorokhoz készített fogalmazványai is.
Sárosi Bálint tudományos eredményei úttörő jelentőségűek és hangszeres népzenekutatásunk alapvetéseinek számítanak, hiszen a korábban elnagyolt, perifériálisnak tekintett, lényegében általa megkezdett hangszeres népzenekutatás az ezredfordulóra a magyar népzenetudomány fontos, dinamikusan fejlődő területévé vált. Pályafutása során bejárta a teljes magyar nyelvterületet, de távoli országokban is végzett kutatásokat, Etiópiában, Örményországban és Kuvaitban. Írásait, amelyek közül nem egyet angolul és németül is kiadtak, megállapításait, tudományos tételeit gazdag helyszíni tapasztalatai hitelesítik. Életműve több önálló kötetből, számtalan tanulmányból és hanglemezkiadványból áll.
Miután elvégezte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-román szakát, 1951-től a Zeneakadémia akkor induló zenetudományi szakán tanult etnomuzikológiát Kodály Zoltánnál, emellett felvették a zeneszerzés szakra is, ahol Szervánszky Endre tanítványa lett. 1956-ban, illetve 1958-ban diplomázott, majd 1968-ig az MTA-n a Magyar Népzene Tára szerkesztésére létrehozott és Kodály által irányított Népzenekutató Csoport munkatársa, 1968–1974-ig főmunkatársa, 1974–1988-ig az MTA Zenetudományi Intézet hangszeres népzenei osztályának vezetője, az MTA Zenetudományi Bizottság és a Doktori Tanács Zenetudományi Szakbizottságának tagja volt. Számos előadást tartott nemzetközi konferenciákon, 1985/1986-ban meghívták az Innsbrucki Egyetemre vendégprofesszornak, 1994-ben a Göttingeni Egyetemen oktatott, 1969–1988 között ismeretterjesztő sorozatot vezetett a Magyar Rádióban.
