Vásáry Tamás zongora mesterkurzust tart a Zeneakadémián

A kurzus időpontja és helyszíne:

2016. december 12. (hétfő), 10.00-16.00
2016. december 13. (kedd), 10.00-16.00

Zeneakadémia Főépület, XXIII. terem
(1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)

Részvétel és jelentkezés:

• Aktív részvevőnek csak a Zeneakadémia hallgatói jelentkezhetnek.
• Passzív részvevőnek bárki jelentkezhet ingyenesen, de külsős érdeklődőket csak korlátozott létszámban tudunk fogadni, előzetes regisztráció után.
• Regisztrálni Szabó Ágnesnél lehetséges a szabo.agnes[kukac]zeneakademia.hu e-mail címen, aktív jelentkezők repertoár megjelölésével, a passzívak a regisztráció miatt.
• Jelentkezési határidő: 2016. december  8.

A hazai és nemzetközi zeneművészet doyen-je, emblematikus alakja, Vásáry Tamás zongoraművész és karmester tart zongora mesterkurzust a Zeneakadémia hallgatóinak. Vásáry Tamás ezer szállal kötődik a Zeneakadémiához, itt végezte tanulmányait (csodagyermekként rövid ideig Dohnányi Ernő, majd Gát József és Hernádi Lajos növendékeként), lett Kodály Zoltán mellett tanársegéd, és tanított szolfézst, majd 50 évvel később a Zeneakadémia Tiszteletbeli Tanára címet kapta Alma Materétől.

Hosszú, kivételesen gazdag és sikeres pályafutásáról minden fontos állomás, adat, kamarapartner, zenekar megtalálható Vásáry Tamás honlapján, szubjektív elemekkel gazdagított életrajzi összefoglalója a Zeneakadémia honlapján. Mesterkurzusa apropóján a 80. születésnapja alkalmából készített interjúból idéznék (Rácz Judit interjúja in: Magyar Narancs, 2013/35. (08. 29.))

MN: Ön csodagyerek volt. A csodagyerekek jó része hamar elvész. Önt mi mentette meg ettől?

VT: A zene szeretete... Nemigen tudnék mást mondani. Én is elkallódhattam volna. Az elmúlt években egy tucat világversenyen zsűriztem. A versenyzőket hallgatva megint bebizonyosodott, hogy a legtöbb baj mindig abból származik, ahogyan tanítják őket. Ha megvan a tehetség, és mégsem jön ki, azt a tanár számlájára lehet írni. A legtöbb tanár azt hiszi, hogy ami neki jó, az a növendéknek is jó, pedig nem így van. Az a tanár, aki pontosan meg tudja mondani, hogyan kell játszani egy darabot, nem jó tanár. Mindenkinek más a testalkata, a karaktere, a lelke. A tanárnak az a feladata, hogy kihozza a növendékből - őt magát. Ha a növendék csak engem másol, az nem jó.

…

MN: Mesterkurzusokon már nem szokás technikát tanítani, de javítani olykor még szükséges. Mi az a néhány alapvető technikai alapfeltétel, ami ön szerint feltétlenül szükséges a zongorajátékhoz?

VT: A harmonikus, természetes mozgás a hangszerrel. Fischer Annie-nál éreztem, hogy a teste és a hangszer egymás folytatásai. Olyan tökéletes, ahogyan a legnagyobb mozgásművészek, az állatok mozognak. Az ember teste is ösztönösen tudja, hogyan kell mozognia, csak a természetellenes élet felejteti el vele. A másik alapvető dolog, hogy tudni kell énekelni - a hangunkkal és a hangszeren egyformán. A zenélés ének-, sőt beszédszerű legyen! Aztán: sose legyen semmi gépies! - Fischer Annie elmondta nekem, hogy még a skálázásba is zenét vitt. Alapjában véve csak akkor tudunk boldoggá tenni másokat, ha mi magunk boldogok vagyunk azzal, amit csinálunk.

MN: Hogy magát a zenei kifejezést hogyan lehet tanítani, az már egy sokkal bonyolultabb kérdés. Maradva a hármas kérdéseknél - mi az a három dolog, amit egy muzsikusnak nem szabad csinálnia?

VT: Nem szabad hazudni. És nem szabad unni, amit csinálok, a gyakorlást se - akkor is legyen kapcsolat a saját jóérzésemmel. A harmadik: nem szabad bezárkózni. Sok információt kell szerezni, sok mindenkit meghallgatni, és a mestereket is kritikával, éles füllel.