Révkomárom, 1835. augusztus 10. – Budapest, 1893. április 30.
„Talán egyetlen művészet sem hódítja el híveit oly nagy mértékben más pályáról, mint a zene. Számos nagy zeneszerző indult el már, mint katonatiszt, tisztviselő orvos, s végül – eljegyezte magát a zeneművészettel. Beliczay életpályája is a zene felé való elhajlást mutat" – írta Sonkoly István 1943-ban a zeneszerző halálának ötvenedik évfordulójára írt emlékező tanulmányában. Beliczay Gyula zenei karrierje párhuzamosan haladt a mérnökivel, végül teljes egészében a zenei tevékenységnek szentelte magát.
Tanulmányait szülőhelyén az egyházi karnagynál kezdte, majd gimnáziumi tanulóévei alatt, Pozsonyban folytatta Kumlik József karnagynál és A. Christellynél. Itt írta első szerzeményeit is. Bécsben apja kívánságára a műegyetem hallgatója, emellett zeneszerzést tanul Joachim Hoffmanntól és Krenn konzervatóriumi tanártól, 1868–1870-ig ellenpontot M.G. Nottebohmtól.
A zeneszerzés mellett zongoratanulmányokat is folytatott Czernynél. 1856-ban karnagyi oklevelet szerzett. Bécsben két évtizedet töltött, ami meghatározta egész zenei-alkotói világát. 1857-ben befejezte műegyetemi tanulmányait, majd bécsi kinevezést nyert a Tiszavidéki Vaspályatársaság mérnöki tisztségére, amit 1858 és 1871 között töltött be. Emellett hangversenyeket adott mint zongoraművész és zeneszerző. Rendszeresen írt beszámolókat a Zenészeti Lapoknak a bécsi zenei életről 1863–69 között, valamint zeneesztétikai tárgyú cikkei jelentek meg a Blätter für Musik, Wanderer, Theater und Kunst c. periodikákban. Ideáljai közül Schumannról a következőket írja a Zenészeti Lapoknak egy bécsi tudósításában az 1864-es hangversenyévad kapcsán:
„Schumann szonátája, mint egy elkésett téli vihar, úgy hatott reánk a tavaszias érzelmek közepette. Első tétele valóságos zenészeti örökmozdony. Remekül kidolgozott rész."
1870-ben a királynak dedikált Ave Maria-ért „Viribus unitis" aranyéremmel jutalmazták.
1871-ben, amikor visszatért Magyarországra, a magyar romantikus zene megteremtőit, Erkel és Mosonyi nemzedékét már követte az újabb –Mihalovich Ödön meghatározó alakjával, aki a wagneri zenedráma híveként annak nyomán szándékozott megújítani a magyar zenét. Beliczay is a német romantikus zene követője.
A Zeneakadémia első zeneszerzés tanárai Robert Volkmann és Hans Koessler zeneszerzők. Itt talált helyet Beliczay is, aki hazatérésétől kezdve pedagógiai tevékenységet is folytatott. Tanítványai között említhetjük többek között a kiemelkedő egyházzenészt, Vavrinecz Mórt.
A Zeneakadémián négy évig tanított összhangzattant. Öt kötetre tervezett elméleti és gyakorlati zeneszerzéstanából az elsőt sikerült befejeznie, ami 1891-ben jelent meg „A zene elemei" címmel.
Előzőleg 1872-ben a királyi államvasutak építészeti főmérnökévé nevezték ki, ahonnan 1886-ban sikerült nyugdíjazását kérnie. Ettől kezdve foglalkozhatott kizárólagosan zenével.
A népies daltól a szimfóniáig minden műfajban alkotott. Legnagyobb figyelmet kamarazeneművei keltették, triói, vonósnégyesei kritikai sikert arattak francia és német földön. „Lélekből fakadó, nagyvonalú, klasszikus szellemre vall. Egy zseniális muzsikus teljesítményével állunk szemben" – írta a Hannoverischer Courier kritikusa 1885-ben egy vonósnégyeséről.
Egyházi művei tipikusan bécsi, schuberti hatást mutatnak. Az énekkart rendszerint megerősíti valamelyik hangszercsoport szólamaival. 1866-ban első díjat nyert a Budai Dalárda kóruspályázatán. Kórusait Uhland, Reinick, Heine, Eötvös költeményeire írta, de kevés a cappella, inkább kis zenekarral egyesített énekkari darabok.
Műveit előbb adták ki külföldön, mint Magyarországon, s a legnevesebb kiadóknál, mint Breitkopf és Härtel, Kahnt, Haslinger. Alkotásaiból ötven jelent meg nyomtatásban. Bemutatóira is sokszor külföldön került sor, akkor is, amikor már Magyarországon élt. Így Karlsbadban, ahol d-moll szimfóniáját mutatták be 1888-ban, olyannyira népszerű volt, hogy életrajzi könyv is megjelent róla. (Alois Janitschek: Julius von Beliczay)
Első, a-moll vonósnégyesét a világhírű Becker vonósnégyes New Yorkban és Szentpétervárott, második, A-dúr vonósnégyesét a Hubay-Popper kvartett játszotta elsőként 1888-ban.
Miséjét Bécsben mutatták be a Szent Mihály-templomban, 1867-ben, ennek sikere után a Minoriták, majd a Karlskirche kórusán szerepelt.
Liszt is sokra becsülte fiatal kollégáját, neki dedikálta Beliczay Beethoven c-moll zongoraversenyéhez írt kadenciáját, amiért Rómából köszönőlevelet kapott a mestertől 1867-ben.
Beliczay Gyula a XIX. század utolsó harmadának Európa-szerte ismert és népszerű magyar zeneszerzője volt. Emlékére Komáromban 2010-ben, születésének 175. évfordulóján nemzetközi zenei versenyt rendeztek.
Csanda Mária