Budapest, 1912. március 24. – San Francisco, 1990. szeptember 2.
Zongoraművész, tanár. Négyévesen kezdett zongorán játszani, a Fodor Zeneiskolában Kálmán György növendéke volt. Tizenhárom évesen fellépett az Operaházban, Chopin e-moll zongoraversenyét adta elő, az Operaház zenekarát Kerner István vezényelte. A Zeneakadémián Székely Arnold tanítványaként Fischer Annie-val egy évfolyamba járt. 1930-ban, húszévesen kapott művészdiplomát, diplomahangversenyéről a Pesti Napló közölt dicsérő beszámolót.
A következő években Európában koncertezett: szólóesteket adott Berlinben, Londonban, Varsóban, Rómában, Milánóban, Amszterdamban, Hágában, Zürichben, Stockholmban, Salzburgban, Prágában, Párizsban és Bécsben. A Magyar Rádió hangfelvételeket készített játékáról, melyek a II. világháború ideje alatt sajnálatosan megrongálódtak.
1939-ben kitelepült az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 1940. május 6-án debütált. A kritika egyhangú dicsérete, köztük a New York Times elismerő cikke megalapozta karrierjét az USA-ban. Nem sokkal ezt követően az Ormándy Jenő vezényelte Philadelphia Orchestrával Bach 5. brandenburgi versenyét játszotta. Turnézott egész Amerikában, beleértve Mexikót, Kubát és Dél-Amerikát is a következő évtizedekben. A New York-i rádió felvételeket készített élő előadásaiból. Később a televízióban is szerepelt, a San Franciscó-i televízióban pedig tizenhárom részes sorozatot készítettek az előadásához fűzött pedagógiai vonatkozású magyarázatokkal. 1949-ben kilenc zongoraversenyt játszott el három egymást követő alkalommal a Carnegie Hallban, egyedüli női előadóként. Ugyancsak első női zongoraművészként játszotta lemezre Muszorgszkij Egy kiállítás képeit 1951-ben.
New Yorkban ő mutatta be Darius Milhaud 2. zongoraversenyét és Weiner Leó Concertinóját. 1950-ben állami támogatással Németországban turnézott, a következő évtizedekben pedig fellépett Európában és Ázsiában, valamint mesterkurzusokat tartott az Indiana University zenei fakultásán. Szólóestet New Yorkban a Tully Hallban adott utoljára 1972-ben, San Franciscó-ban 1980-ban lépett fel nyilvánosan utoljára. 1990-ben bekövetkezett haláláig tanított magánúton, növendékeit az élethosszig tartó tanulásra buzdította és átadta gazdag művészi tapasztalatait.
1995-ben tiszteletére Bíró Sári Emlékdíjat alapított családja, a díjat minden évben születésnapján, március 24-én veheti át egy tehetséges zeneakadémiai hallgató a rendkívüli tehetségek osztályából. Az eddigi díjazottak: Holics László, Karsai Márk, Tóth Péter, Mali Emese, Fehér Ernő, Monostori Gábor, Teleki Gergely, Mayer Angyalka, Bábel Klára, Sóvári Katalin, Nagy Míra, Palojtay János, Szabó Marcell, Szokolay Ádám Zsolt.
Csanda Mária