Dániel Ernő

Dániel Ernő zongoraművész, karmester, zongoraprofesszor, az American Liszt Society elnöke volt. Pályaútja, mint a magyar tudományos és művészi élet számos nemzedékbeli kiválóságának, két színtéren valósult meg: 1949-ig magyar földön, és közel három évtizeden át, 1949–1977-ig az Amerikai Egyesült Államokban. Zongoraművészi tanulmányait csodagyermekként kezdte, előbb Hegyi Emánuelnél tanult, majd Dohnányi Ernő mesterkurzusának növendékeként nyerte el diplomáját 1941-ben a Zeneakadémián. Zongoraművészi pályája már 1938-tól kezdődően komoly ígéretet jelentett.

 

Repertoárjának előterében kezdettől fogva a Liszt-életmű állt: Liszt Haláltáncának kiemelkedő előadásáért 1938-ban a Liszt Ferenc-ösztöndíj kitüntetésben részesült. Első nemzetközi sikereit is a két Liszt-koncert és más Liszt-művek előadásával aratta. Rómában, Bécsben, Berlinben, Milanóban, Belgrádban, Szófiában és számos más európai nagyvárosban koncertezett, mint az új magyar pianistanemzedék „üstökösszerű" jelensége. De már ekkor tudatos figyelmet szentelt az új magyar zongorairodalomnak: Bartók, Kodály és Veress Sándor műveit sűrűn játszotta itthon és külföldön egyaránt. 1946-ban Bécsben rádiófelvételen rögzítették előadásában az új magyar zongorairodalom számos jelentős alkotását. Elmélyült előadóművészi egyéniségével összhangban indult tanári pályája: 1942–1948-ig a Zeneakadémia zongoratanára, s professzori pályafutása folytonos maradt USA-beli pályaútján is.

 

Egyesült Államok-beli karrierje két városban bontakozott ki: 1949-től 1959-ig a Texas északi részén fekvő Wichita Fallsban, majd 1960-tól 1977-ig a kaliforniai Santa Barbarában. Texasban Dániel három fő területen fejtette ki páratlan intenzitású művészi tevékenységét. A magyarországi pályáját töretlenül folytatta: szólóművészként és tanárként működött. A legdöntőbb változást pályájának harmadik, új irányú kiművelése jelentette: 1952-től karmesteri tevékenységet folytatott Pierre Monteux, Széll György, Ormándy Jenő és más mesterek szakmai útmutatását elsajátítva. 1952-től Wichita Falls szimfonikus zenekarának zeneigazgatója és vezető karmestere lett. Hazája zenei nagyköveteként ebben a tisztségében is számos magyar szerző: Dohnányi, Veress, Viski és Takács Jenő egy-egy kompozícióját mutatta be. Kiemelkedő karmesteri működését tanúsítja megtiszteltető kinevezése: 1953-tól az American Orchestra League igazgatósági tagja.

 

Dániel Ernő 1960-ban a Kaliforniai Egyetemen kapott megbízást zongora- és kamaraprofesszori állás betöltésére és az egyetemi zenekar dirigensi teendőinek ellátására.

Magyar zenei küldetése itt is érvényre jutott: Kodály, Bartók, Lajtha és Dohnányi műveit mutatta be magyar és európai szólóművészek – Starker János, Paul Badura-Skoda, Riccardo Ricci – közreműködésével.

 

Az 1967-ben alapított Amerikai Liszt Társaság 1972-ben Dániel Ernőt választotta meg elnökévé. Feltűnést keltő Liszt-interpretációja felmérhetetlen hatást gyakorolt a kontinens zenei életére, sőt a magyar Liszt-előadás hagyományát művésztanítványainak pályaútjára is átörökítette. Több száz tanítványa közül Tusa Erzsébet, Van Cliburn és Todd Crow nevét emeljük ki.