Farnadi Edith

Farnadi Edith hétéves korában kezdett zongorázni. Kilencévesen már Székely Arnold növendéke volt a Zeneakadémián, ahol Bartók is foglalkozott vele. Kamarazenét Weiner Leónál tanult. Első nyilvános fellépése kilencéves korában volt, tizenkét évesen már Beethoven C-dúr zongoraversenyének szólistájaként lépett fel. Két ízben Liszt-ösztöndíjat kapott. A harmincas években Hubay Jenő mesteriskolájában működött, mint kamarazenész és zongorakísérő. Hubay híres zártkörű hangversenyein Richard Strauss, Bronisław Hubermann és Zathureczky Ede kamarapartnereként is fellépett. Zongoraművészi diplomáját 1938-ban kapta meg.

 

1946-ban Ausztriába emigrált, és 1950-től kezdődően egyre többet hangversenyezett előbb Nyugat-Európában, majd az egész világon. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Clemens Krauss, Karl Böhm, Hermann Scherchen, Ernest Ansermet, Adrian Boult vagy Wolfgang Sawallisch. A bécsi, a berlini és a londoni filharmónia, az amszterdami Concertgebouw és a Suisse Romande rádióállomás állandó szólistája volt. Előadásának legfőbb jellemzője a kirobbanó temperamentum és a fölényes virtuozitás volt.

 

Számos hanglemezfelvétel készült vele elsősorban a Deutsche Grammophon és a Decca cégeknél: lemezre játszotta Bartók és Kodály szinte valamennyi zongoraművét, Varga Tiborral Bartók hegedűre és zongorára írt szonátáját, továbbá Liszt, Chopin, Schumann, Csajkovszkij, Prokofjev és mások számos kompozícióját. Egyik legismertebb felvételén Bartók 2. és 3. zongoraversenyét játszotta Hermann Scherchennel és a Bécsi Operaház zenekarával. Liszt h-moll szonátájának, valamint két zongoraversenyének felvételét a New York-i Westminster Records adta ki.

 

A hatvanas évektől kezdődően Magyarországon is vendégszerepelt. Élete utolsó évtizedében Grazban tanított. 52 évesen ragadta el a halál.