Ilosfalvy Róbert

1946-ban hódmezővásárhelyi kántorként már „hivatásos" módon énekelt. Még abban az évben felvették a Zeneakadémia ének szakára, ahol 1947/48 és 1950/51 között Jászó Györgyné növendéke volt. Az utolsó év elvégzése előtt elcsábította a Honvéd Művészegyüttes. 1949-től 1954-ig volt az együttes szólistája, később  a Magyar Állami Operaház szerződtette. A szerződést a Bánk bán nagyáriája előadásának köszönheti, amit először 1950. május 1-jén a Honvéd Művészegyüttessel énekelt a Hősök terén, majd 1953-ban a Bukaresti Világifjúsági Találkozón.

 

A háború utáni évek egyik legnagyszerűbb magyar énekes tehetsége. Nemcsak minden regiszterében csillogó, fényes és átütő erejű hanganyagával, hanem a szerepek mind hangi árnyalatokban, mind színészi játékban megnyilvánuló átélésével aratta nagy sikereit.

 

Tagja volt az Operaház Klemperer korszakában működő legendás Mozart-gárdájának – e minőségében is legelső fellépéseitől kezdve szenzációt keltett.

 

Az 1953/54-es Bánk bán-felújítás utáni évadban bemutatták a Hunyadi László átdolgozott változatát is; egységesebb keretbe illesztették és zeneileg is közelebb vitték az eredetihez. E bemutató is nagy jelentőségű volt a színház történetében, hiszen az első szereposztás címszerepében lépett föl a remek hangú ifjú tenor: Ilosfalvy Róbert. Hangja könnyed volt és gyönyörűen nyílt ki a magasságokban.

 

Lamberto Gardelli budapesti működésének idején egyre több Rossini-, Verdi-, Puccini-szerepben lépett fel. Még 1962-ben, ifjú tenorcsillagként énekelte a Tell Vilmost, amit 1963-ban A végzet hatalma, egy évvel később Az álarcosbál követett. Gardelli Verdi felújításainak jelentős része ebben az időben éppen Ilosfalvy (és tegyük hozzá: Melis György) közreműködésére épült.

 

1966-tól állandó szerződés kötötte a kölni operához. A hatvanas évek közepe tájától világkarriert futott be: vendégszerepelt San Franciscóban, New Yorkban, a londoni Covent Gardenben, München, Bécs, Berlin operaházaiban.

 

A hatvanas évek második felétől Budapestre csak vendégszerepelni érkező Ilosfalvy hangjának hősi színezete fokozatosan teljesedett ki, telt meg új, erre a nemzedékre jellemző színpadi-érzelmi intenzitással. Az akkoriban éppen kibontakozó Puccini-reneszánsznak éppen ez adott különleges átütőerőt, amihez még az is hozzájárult, hogy erre az időszakra esett a magyar operajátszás történetének par excellence Puccini hősnője, Házy Erzsébet teljes énekes-színészi kapacitásának kibontakozása is. A Manon Lescaut második felvonásában kettejük (és a karmester Lamberto Gardelli) találkozása bizonyára a legsűrűbb pillanatokat hozta a magyar opera színpadára.

 

Főbb szerepeinek áttekintése is sokoldalúságát bizonyítja: Tamino és Rodolphe lírai szerepétől a spinto Des Grieux-n és Dick Johnsonon át a hőstenor Alvaroig, Manricoig és Don Joséig terjed szerepköre.

 

Saját nézetei szerint tenoristának születni kell. Döntő, hogy egy énekes milyen testi felépítettséget, milyen gégerezonanciát, egyáltalán milyen énekesi adottságokat örököl. Mindez azonban nem elég: a pályához konfliktustűrő, nagyobb megterheléseket is elviselni tudó, egészséges idegrendszer is szükséges.

 

Pályájával elégedett, hiszen komoly nemzetközi karriert futott be, miközben itthon is énekelt, nem kellett elszakadnia a pesti színháztól. 1966 óta számos produkcióját vették világcégek hanglemezre. Kossuth- és Liszt-díjas Érdemes művész, 1992-től az Operaház örökös tagja.