Liszt szerepe a zongorajátszásban ugyanaz, mint Euklideszé a geometriában.

Alan Walker
Kentner Lajos

Kentner Lajos

Karwin, 1905. július 19. – London, 1987. szeptember 23.

A zongora mindentudója" – írta róla Tóth Aladár egy 1935-ös hangverseny kapcsán. A neves zenekritikus véleményét osztották mindazok a kortársak is, akik Kentner Lajost – akár csodagyermekként, akár érett művészként – hallották valaha zongorázni. Kentner 1905. július 19-én született a sziléziai Karwinban, ahonnan 6 évesen, 1912 őszén került a Zeneakadémia zongora-tanszakára: előbb Chován Kálmán, majd 1914-től 1921-ig, művészi oklevele megszerzéséig Székely Arnold növendéke volt. Pianistaként 15 évesen mutatkozott be Budapesten, majd nem sokkal később Európa és Amerika nagyvárosaiban. Még zongora-tanulmányai idején érdeklődni kezdett a komponálás iránt és Kodály Zoltán biztatására 1916–1923 között elvégezte a zeneszerzés szakot is, ahol felváltva különböző mestereknél, Kodálynál, Herzfeld Viktornál, Weiner Leónál, illetve Koessler Jánosnál tanult.
 
Kentner évtizedekkel később is szeretettel emlékezett vissza akadémiai tanáraira, akik közül mindenekelőtt Kodály és Weiner személyisége tett rá mély benyomást. Weiner Leó zeneszerzés-óráit csak egy éven át látogatta, ellenben kamarazene-óráin – a többi hangszereshez hasonlóan – ő is éveken át részt vett és tanulmányai befejezése után is volt mestere baráti köréhez tartozott. Becsülte Weiner intellektusát és – ahogy ő jellemezte – „tündérszerű alaptermészetét", valamint zongorázásának „természetes, naturalista ügyességét". Egyes „se nem ‘haladó' se nem ‘maradi'", egyszerűen csak jó, „mesteri kézzel formált" kompozícióit éveken át koncertrepertoárján tartotta.
 
Kivételes tehetségének köszönhetően Kentner a zárkózott természetű Kodállyal is baráti kapcsolatba tudott kerülni, aki egy 1923-as kritikájában mint „poétát és rendkívül finom pianistát" méltatta őt. Hangversenyein rendszeresen játszotta Kodály zongoraműveit, amelyek közül a Meditáció és a Marosszéki táncok bemutatója az ő nevéhez fűződik. Kodályról szóló visszaemlékezésében Kentner elbeszéli a Marosszéki táncok izgalmas keletkezéstörténetét: „A népi melódiák egyikét-másikát már ismertem, ezeket Kodály egy alkalommal megmutatta nekem, mint a készülő mű nyersanyagát. De a mű maga csak nem készült el a hangverseny előtti napig. (...) A hangverseny napján Kodály egy ív kottapapírral a kezében fogadott, melyen még meg sem száradt a tinta (...) mondván: ‘Ezt tanulja meg.' Azzal bevezetett az ebédlőbe, ahol nem volt zongora, leültetett a díványra és eltűnt a szomszéd szobában, hogy folytassa a munkát. Míg Kodály váltakozva zongorázott és írt, én valóban megtanultam az első két oldalt kívülről. Kisvártatva megjelent Kodály egy másik teleírt kottalappal: ‘Most tanulja meg ezt.' Ez így folytatódott délig ; akkorra Kodály elkészült a leírás munkájával, én is az enyémmel. Hazamentem s a délutánt gyakorlással töltöttem. Este pedig nagy sikerrel eljátszottam, bemutató előadásban, a Marosszéki táncokat."
 
Nyilván az ehhez hasonló tapasztalatok késztették arra Kodályt, hogy az 1920-as években felhívja Kentnerre Dohnányi, majd egy évtizeddel később Bartók figyelmét. Kentner mindenesetre Kodály tanácsának tulajdonította, hogy Bartók 1933-ban éppen őrá bízta a 2. zongoraverseny zongora-szólamát a mű magyarországi bemutatóján. Ettől az időtől kezdve vette műsorára Bartók egyéb zongoraműveit is, például a Három etűdöt, amelyeket 1934-ben, Tóth Aladár szerint „tüneményes bravúrral szólaltatott meg". Kentner Lajos 1935-ben Londonban telepedett le, ott játszotta 1946-ban, Európában elsőként Bartók 3. zongoraversenyét.
 
Londonban a bécsi klasszikusok tolmácsolásával és Bach-játékával keltett feltűnést. Hangverseny-ciklusain eljátszotta Beethoven és Schubert összes zongoraszonátáját és a Wohltemperiertes Klavier valamennyi prelúdiumát és fúgáját. Gyakran lépett fel kamarazene-esteken, többek között Yehudi Menuhin partnereként. A klasszikusok mellett számos brit kortárs zeneszerző, köztük Rawsthorne, Tippett és Walton kompozícióját is előadta. Érdeklődése középpontjában azonban egész életében Chopin és Liszt művészete állt. Nem kis részben az ő Liszt-interpretációinak az érdeme, hogy Angliában megnőtt az érdeklődés a magyar zeneszerző iránt. Évtizedeken át volt az angol Liszt-Társaság elnöke és ő írt Liszt zongoraműveiről Alan Walker 1970-es, a zeneszerző személyiségét és életművét bemutató gyűjteményes kötetében. Kentner Lajos hosszú és gazdag életútja 1987. szeptember 23-án zárult le Londonban.
 
Kaczmarczyk Adrien