Koessler, Hans

Zeneszerző, tanár. A müncheni Zeneművészeti Főiskolán tanult 1874–77-ig, Rheinberger és Wüllner tanároknál. 1877-től zeneelmélet tanár és kórusvezető a drezdai konzervatóriumban. 1879-től a drezdai Liedertafel karnagya, majd a kölni színház karmestere.

 

1882-ben költözött Budapestre, Liszt Ferenc ajánlásra került a Zeneakadémiára, ahol orgonát tanított, majd 1883-tól zeneszerzést Robert Volkmann halála után. Bár 1908-ban nyugdíjba vonult, 1920-ban visszahívták, még öt éven át tanított zeneszerzést. Az 1919/1920-as évkönyv szerint: „A kitűnő tanár a most lefolyt tanév kezdetén átvette a zeneszerzés legfelső fokú vezetését a művészképző-tanfolyamon, amelybe Koessler tanítványaiul belépnek a főiskolának olyan kiváló növendékei – esetleg kívülről jelentkezők is – akik a zeneszerzési tanszak összes osztályainak anyagát a megfelelő eredménnyel végezték."

 

Egész magyar orgonista és zeneszerző nemzedéket nevelt, tanítványai voltak a zeneszerzők között: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó. Híres orgonisták: Antalffy Zsíross Dezső, Hammerschlag János, Zalánfy Aladár. Részt vett a hangversenyéletben, Liszt Ferenc műveit és magyar kórusműveket vezényelt.

 

Bartók Béla édesanyja így emlékezik fiának felvételijéről: „1899. január hóban le is utaztunk Pestre Thomán tanárhoz, az roppant meg volt elégedve játékával…azután átadott néhány igen elismerő sort Koessler tanárhoz, hogy az szerzeményeit nézné meg. Mindenhol fényes eredmény volt".

 

Koessler, aki még anyanyelvén, németül oktatott nálunk, hazalátogatott Németországba is időlegesen, majd 1925-től véglegesen Ansbachban élt. Zeneszerzőként Brahms és a késői német romantika hatott rá, két szimfóniát, hegedűversenyt, gordonkaversenyt írt, kamarazenét, kórusműveket, dalokat komponált. Operája: Der Münzenfranz (1902). 

 

Csáth Géza író, zenekritikus Koessler János tanári jelentőségét így látja: „Minden növendékét megbecsülte és respektálta. Nem oktrojált reájuk meggyőződést és nem rakott soha gátakat az iskola nevében fantáziájuk elé….még soha zenepedagógus ennyi kiváló tanítványt nem nevelt,mint Koessler János…Jadassohn, a múlt század kiváló zeneszerző nevelője egész életében csak egyetlen nagyszabású tehetséget tudott kitenyészteni, s ez Grieg volt. A bécsi és prágai Zeneakadémiáról hosszú idők óta nem került ki ember, aki valami igazán új dolgot tudott volna mondani. Koessler János pedig fölnevelte Dohnányit, Buttykayt, Bartókot, Kodályt, Vándor-Weinert, Antalffy-Zsíross Dezsőt…Az ő tanítványa volt Siklós, aki mint teoretikus vált ki, Lányi Ernő, aki a férfikarstílust reformálta, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktor, akik operettben, dalban és a könnyű kupléban adtak meglepő újságokat…konstatáljuk a tényt, hogy kiépítették – észrevétlenül, de végképp – a magyar műzenét. Ez elegendő, hogy Koessler János nevét mindörökre azok közé a nevek közé írjuk, akiknek kultúránk a legtöbbet köszönhet."

 

Nyugdíjazásakor méltatásában olvashatjuk: „Tanári működésének ideje összeesik hazai zeneművészetünk tanuló éveivel, s ama nagy tanítómesterek között, akik nemzeti kultúránk fejlődését céltudatos tevékenységgel irányították s magas színvonalra emelni igyekeztek, bizonyára a legkiválóbbak egyike volt ő. A Zeneakadémia rendszeres működésének csaknem kezdetén jött közénk Koessler, s csakhamar átvette az ifjú zeneszerző nemzedék vezetését […] tanítványai rajongtak érte, s bár tehetséget adni neki sem állt módjában, de aki tőle tanult, az alaposan elsajátította a zeneszerzés tudását s nemcsak biztos alapot, komoly irányt nyert általa, de egyúttal átörökölte tőle őszinte lelkesedését és művészetének igaz szeretetét."