Művészi szempontból álljon szemünk előtt, hogy a teljes technikai készség csak eszköz arra, hogy a lélek megszólalhasson...

Dohnányi Ernő főigazgatói székfoglalója
Kulka János

Kulka János

Budapest, 1929. december 11. – Stuttgart, 2001. október 18.

Kulka János a Zeneakadémián 1947 és 1951 között Ferencsik János és Somogyi László karmesterképzős növendéke volt. Emellett zongorát, nagybőgőt, ütőhangszer-játékot tanult, Viski Jánosnál elvégezte a zeneszerzés szakot (1945/46-1950/51), továbbá látogatta Kodály és Weiner Leó óráit is. Opera- és szimfonikus karmesternek készül, de zongoristaként is fellép.
 
Pályáját az Operaháznál kezdte mint korrepetitor, majd karmester, illetve karigazgató lett. 1957-ben Bécsbe emigrált, onnan szerződtette őt Fricsay Ferenc Münchenbe, a Bajor Állami Operához. Ettől kezdve Kulka karrierje Németországban ívelt felfelé. 1959-ben Stuttgartban a württembergi opera, két évvel később pedig a hamburgi opera első karmestere lett. 1964-től wuppertali főzeneigazgató, majd 1975-ben ismét Stuttgartba szerződött első karmesterként. 1976 és 1987 között a a Nordwestdeutsche Philharmonie vezető karmestere volt. Számos országban szerepelt vendégkarmesterként, így a bécsi, a brüsszeli, a zürichi, a bostoni, a Buenos Aires-i és a budapesti operában. Repertoárján a klasszikus operairodalom alkotásai mellett jelentős súllyal szerepelnek kortárs szerzők (többek között Stravinsky, Penderecki, Janáček, Dallapiccola, Schönberg, Petrovics, Szokolay) operái. Több ősbemutatót vezényelt (Boris Blacher: Yvonne,  Prinzessin von Burgund, 1973; Giselher Klebe: Jacobovsky und der Oberst, 1982;  Konrad Boehmer: Doktor Faustus, 1985).
 
Számos hanglemezfelvételt készített, többek közt Chopin f-moll zongoraversenyét Vásáry Tamással és a Berlini Filharmonikusokkal, valamint operaária összeállításokat olyan énekesek közreműködésével, mint Grace Bumbry, Walter Berry, Brigitte Fassbaender és Teresa Stratas, és egy teljes felvételt Verdi Trubadúrjából.
 
Többször vezényelt Magyarországon is. Először operakarmesterként, majd második alkalommal – 1969-ben – koncert dirigensként lépett fel. Erről a hangversenyről írta a kritikus: „Kulka János fegyelmezett és fegyelmezni tudó egyénisége kedvezően érvényesült a Rachmaninov-zongoraversenyben. Ahogy távolodik mai zenei-esztétikai gondolkodásmódunk ettől a túláradó későromantikus világtól, úgy nő az előadóművész felelőssége [...]  Kulka igen finom stílusérzékkel ki tudja szűrni a műből a sallangos, bántó elemeket, fegyelmezni tudta a rachmaninovi érzelemvilágot, hogy az mindig választékos és őszinte maradjon [...] A koncert alapján Kulka Jánost biztos kezű, kiváló dirigensnek ismertük meg, aki képes egész virtuóz karmesteri teljesítményre, s aki igen finom stílusérzékről ad tanújelet [...] Egy 1986-os hangversenyen – többek közt – Brahms Kettősversenyét vezényelte Kovács Dénes és Perényi Miklós közreműködésével az Állami Hangversenyzenekar élén: „A zenekari kíséret kimunkálásában Kulka legfőbb érdemének azt a biztos érzéket nevezném, amellyel mindenekelőtt a mű markáns, határozott alapkarakterét mutatta fel: éles dallami-ritmikai tagolással, erős, központozó szerepű hangsúlyokkal..."
 
Malina János